Századok – 1907
Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése II. köt. Ism. Márki Sándor 57
64 TÖRTÉNETI IRODALOM. már meg is indította a háborút I. Lipót ellen. Szeptember 5-én főkövet jött a fejedelemhez, menjen a fővezér mellé, mivel a szultán az ő számára hódoltatja meg Magyarországot. A török is, a német is rajta volt, hogy Erdélyben levő haderejét a magyarországi csatatérre vigye. »Aldassék Istennek neve, — írta Teleki Apafinak — hogy már egyikféle nemzet az országból kiment. . . adná Isten, mindenikféle idegen nemzettől üresíttetnék meg szegény hazánk !« S ugyan aznap (szept. 17-én) biztosítja a fejedelemasszonyt, hogy az ő bemenetelében »Nagyságtoknak és az országnak oly haszna forog, melyet Nagyságtok nem reméllett, nem is gondolná.« Bemenetelét maga Cob tábornok is javasolta. Kemény János özvegye sem ellenezhette, de a búcsulátogatásra jelentkezőt nem fogadta. Szeptember 15-én tehát az aranyosmeggyesi udvartól mint kegyvesztett távozott. »Ez lőn jámbor szolgálatának jutalma.« Októberben annál szivesebben látták Apafi görgényi és ebesfalvi udvarában. Mint szentpéteri birtokos tért vissza feleségéhez Kővárra, hol időközben október 8-án »egy jó ifjú legény szállotta meg a házát.« Teleki Mihály, a későbbi kurucz tábornok, aznap született. Az a kegyesség és jóakarat, melyet beteg felesége iránt az özvegy fejedelemasszony tanúsított, feledtette vele a meggyesi sérelmet, s ha merné, a keresztelőre is meghívná őt. De nagy aggodalomba ejtette az a hír, hogy Érsekújvárnál okt. 18-án a török oly nagyon is nagy pompával fogadta új gazdáját, Apafit. »Csak a szép szín alatt méreg ne feküdnék !« — sóhajtott. — »Isten ő Nagyságát boldogítsa hazánk, nemzetünk és vallásunk javára.« Deczember 4-én Kővárról levélben üdvözölte a hazatérő fejedelmet, de még 21-én is biztosította páter Kászonyit, hogy nem fizetésért szolgálta ő eddig is a császárt, hanem azért, mert tőle remélte hazája megmaradását, s tovább is azt hiszi, hogy velők Isten után egyedúl ő felsége tehet jót. Az a 456 levél, a melyet ez a második kötet közöl, ekként nem egyet old meg Erdély eme politikai sphynxének rejtelmei közül. Némelyik levél kerekded történet ; pl. a Stépán Ferenczé (86—91. 1.) egész önéletrajz alakjában mentegetőzik Barcsayhoz való hűségeért. Telekit tudvalevőleg Kemény Simon is kérte, hogy ne írjon neki egész pandektákat. (271. 1.) A historikus azonban hasznát látja bőbeszédűségének és igazmondásának. »Mi haszon van uram benne, — kérdi Bánffy Dénes Telekitől — hogy hazugságokat ír a páter (Kászonyi) ? Hiszen, ha későre is, de megtudjuk mi igazán a dolgokat ; azonban ő hazugság atyjának pronunciáltatik.« (596. 1.) Teleki szaporán levelezett ; néha tíz levelet is írt, míg egyszer válaszoltak. »Szegény Rákóczi György fejedelemtől hallottam, — szólt (588. 1.) — valakinek két-három levelére egymásután választ nem teszen, ne is próbálja többször,