Századok – 1907

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése II. köt. Ism. Márki Sándor 57

61 TÖRTÉNETI IRODALOM. sen, annyi a dolog, hogy éjszakái ok sincsen. Hívei harmadnap megválasztották az ország generálisának s már fejedelemmé választásáról gondolkoztak. A király is gróffá tette Keményt, de nem akart élni új czímével. Apr. 13-án azonban megint csak megírta Ebeni István Telekinek, hogy ha késlekednek, bizony »elütik a fedőt a fazékról.« 25-én Kemény »szép« német és magyar hadakkal beindult Szatmárról, de Szentgyörgyi Ferenez váczi püspök, a király követe, nagyon elvette a kedvét. »Megesik nekünk — szólt május 6-án ; — ennyi sok költségünk után azon törökös (Apafi-féle) regimen marad fen, kit eddig is nehezen és keservesen éreztünk, hazánk szabadságainak megrontásával. Nemcsak jószágaink restitutiójában állott és áll a mi hazánk szabadsága !« — »Ha mind úgy vitézkedtek, — dorgálja Telekiné is a fiát—nem fogjátok kiijeszteni Erdélyből a törököt... Szégyenlem dolgotokat, hallván híreteket.« — »Ha Isten engedi, nem sokára békesség leszen«, csitítja feleségét Teleki. »Az Ur-Isten az én világosságom és üdvösségem ; hát kitől félnék ? « felelt a férfiúnak az asszony. Azonban junius 6-án Kemény Simon is békére intette Telekit, a ki Pozsonyból 12-én nagy titoktartás leple alatt közölte feleségével, hogy a béke már megvan. »Az Istenért, uram, vigyázz ! — inti őt Kemény, — és ha valaha annak a szegény hazának szolgáltál s abban nekünk is, most az ideje«. . . Maga Teleki is kifakad a németek ellen, mert »nekünk ezen a földön csak az aërt színunk is tilalmas.« Édes anyja megadta ennek a magyarázatát : »Ha csak marhahajtani tartjátok a németeket, -— írta neki — az még nem nagy vitézség. Török elég volt, csak mertetek volna. Ha mindenkor csak Bécsben kell ordinanciát járni, addig elvégzi a török.« Teleki maga is ilyenformát gondolhatott, mert már október 10-én tiltakozott az özvegy fejedelemasszony Lányai Anna előtt azon híresztelés ellen, mintha ő bizonyos ürügyek alatt embereit járatná Apafihoz. »Ha cselekedtem volna is, bizony meg nem tagadnám«, — veti utána. De megírta volt Ebeni István, hogy »a császárhoz való hűség szintén koldússá teszen.« »A német inkább volt ellenség, mint segítség ; mert ezt a darab földet koldulásra juttaták, teljességgel elpusztíták, fogyaták.« Mindamellett Teleki még tartotta magát. »Mintsem becstelenségre bemenjek akármikor, — írta anyjának — inkább ide ki (a kővári kapitányságban) szegényül is készebb vagyok élnem.« Pedig már nemcsak a zsörtölődő Ebeni panaszolta, hogy a Maroson innen levő földet a németek úgy hagyják, mint Basta idejében, a mikor ebet és macskát ettek az emberek, hanem (decz. 27.) Teleki is fölriadt, mert úgy látta, azt akarják, hogy itt magyarok ne lakjanak. Mint azelőtt és azután annyiszor, ismét »ágyúkkal kergették