Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - V. Magyar üveg; magyar üvegesek 630

MŰVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. V. MAGYAR ÜVEG, MAGYAR ÜVEGESEK. Régi műveltségünk irott emlékei nagyobb számmal csak a XVI-ik századból maradtak ránk. A mindent felderítő családi levelezések és az összeírások csak ebből a századból állanak először rendelkezésünkre. Az előző kor műveltségét tehát igazában csak a XVI-ik század irott emlékeinek segítségével világíthatjuk meg. Már az a körülmény is, hogy a XVI-ik századnak szomorú politikai és hadi viszonyai a műveltség fejlődését a század második feléig megakadályozni és megtörni nem bírják, annak a jele, hogy az előző kornak szelleme és iránya mély gyökeret vert mindenütt, s a rettentő csapások egész sora kellett ahoz, hogy e gyökerek elszáradjanak. A XVI-ik század irott emlékeiből látjuk, hogy őseink az ipari újításokat és felfedezéseket nemcsak ismerték, hanem meghonosítani is igyekeztek azokat. Minden hasznos újítást, minden okos találmányt tárt karokkal fogadtak ; s ezek közt olyan is akadt, a minek meghonosításával a nyugati országokat is megelőzték. Műveltségtörténeti munkáinkban azt olvassuk, hogy az üveg nálunk csak a XVI-ik században kezd elterjedni. Ha tudjuk, hogy még az örökös tartományokba is csak e század második felében csalogatják az olasz és a nürnbergi üvegesmestereket, a fentebbi állítás valószínűnek látszik. Nyelvemlékeink azonban mást mondanak. Az üveg-gyártó magyar szó már a XV-ik században ismeretes. Az ablaküveg-gyártó szóval is találkozunk a XVI-ik század legelején. E szerint valószínűnek tarthatjuk, hogy az üveg-gyártás és az üveg használata Magyarországon nem XVI-ik századi, hanem jóval előbbi keletű. Nyelvi emlékeinken kívül ezt a feltevést még más bizonyítékokkal is támogathatjuk. Tudjuk, hogy Magyarországon a bányamívelést az Anjouk meglehetős virágzásra emelték. Az utánok következő században bányászatunk nemcsak hogy nem hanyatlott, hanem inkább emelkedett. Bizonyos tehát, hogy arany- és ezüstbányáinkban minden