Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

624 KANYARÓ FERENCZ. 27. Igen kedves dolog, kinek Isten sorsát, Kivánt boldogságra fordíthatja dolgát : Szerencsésen várja minden állapotját, Örömest számlálja örvendetes napját. 28. Azzal én jóllehet nem dicsekedhetem, Mert miolta ez rossz világra születtem, Bujdosás, gond, bánat volt egész életem ; Csendes vigasságot eddig nem érhettem. 29. Boldogságot kettőt senki is nem vehet, Ez világon ha nem, a másikon lelhet. Nekem e rossz világ abban még részt nem tett : Várom az Istentől, mellyet elkészített. 30. Mit üldözsz oly szörnyen, te fene bestia ? ! Vagy mire csalogatsz ? Nem kell a gratia ! Mert nem voltál soha Christusnak barátja, Inkáb Lucipernek vagy hívebb szolgája.1) 31. Kettős mértékedet magyar közt hordozod, Abban belérakod hijános fontodot, S a nemes magyar vért, mint vizet, úgy ontod. — Nem leszek én néked felmészárolt konczod ! 32. Tekintetes urak,2

) kik német császárnak Hamar engedétek, mint fő királytoknak, Jaj lészen végtire gyenge csontotoknak, Mert soha életben nyugodni nem hadnak ! 33. De mi' haszon tovább beszédem nyújtanom, Szomorú bánattal szívem nyomorgatnom, Nem barátja, hanem üldözője volt a kormány az evangelikus protestánsoknak. E helyből a szerzőnek is protestáns volta kétségtelenül kitűnik. 2) »Tekintetes és Nagyságos Urak« voltak Magyarország nagyjai.