Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

KURUCZ VIRÁGÉNEKEK THOKÖLYRŐL. Míg a Rákóczi Ferencz sorsán kesergő énekeket még a mult század ötvenes éveiben is szorgalmasan másolgatták székely tanulóink dalgyüjteményökbe, addig Thökölyről, a kurucz királyról, mintha merőben elfeledkezett volna egész nemzetünk. Alig találhatni az eddig napfényre került kurucz énekek közt olyat, mely e hányt-vetett életű szabadsághősről szólana. Thaly Kálmán nagybecsű gyűjteményében több igen szép elegia siratja letűntét Rákóczi szerencsecsillagának ; Thököly bukásáról ellenben, ki a német elleni harczban Rákóczi Ferencz úttörője volt s hősies küzdelme után a török birodalom hatalmának omladékai közé temetkezett, hallgat a magyar múzsa. Mintha az első kurucz fölkelés, e negyedszázados elszánt élet-halál küzdelem, nem is az erőszakkal elnyomott nemzet bosszuló föltámadása lett volna. Nem a hálátlan feledésnek, hanem a hivatalos censura Buzgó működésének kell tulajdonítanunk e mélységes elhallgatást. A Zrínyi és Frangepán tragikus bukását megsirató egykorú népies éneket is végképen kiirtották ; csak a Czeglédi Istvánt gyászoló jeremiád későbbi kiadásaiban találunk megemlékezést róla. Ily kíméletlenül bántak el Thököly emlékével is. Annál inkább meg kell tehát becsülnünk, ha legalább irodalomtörténetünk gazdagítására valami emléket felmutathatunk régi költészetünkből a kurucz királyról. Cserei Mihály, az önálló Erdély elhanyatlásának történetírója, nemcsak leírta gondosan a kurucz mozgalmakat, melyeknek maga is szem- és fültanuja volt, hanem arról is hazafias kegyelettel gondoskodott, hogy az Erdély határait még a karloviczi béke után is nyugtalanító kurucz vezérről költészetünknek egy érdekes emlékét megmentse az utókor számára. A kéziratában megmaradt kettős, sőt latin variansaival négyes költemény meggyőzően bizonyítja, hogy voltak még a XVlII-ik század