Századok – 1907

Tárcza - Lukinich Imre: Adalék a Hóra-féle lázadás történetéhez 569

TÁECZA. 569 és porrá lejendő test nem egyebet, hanem az ő anyjában, az földben való visszatértét kivánja : jóakaró uraim s atyámfiainak megegyező voksokból rendeltük eltakarittatásának napját az következendő Sz. Jakab havának 22-ik napján 8 órakor itt az huszti várban építtetett kápolnában. Minek­okáért kérem nagy szeretettel Kegyelmedet, az megemlített napon és órán itt Huszton jelen lenni (ne) nehezteljen, mely Kegyelmed jóakaratját adja Isten örvendetes dologban szolgálhassam meg Kegyelmednek, s kívá­nom is, hogy az Ur Isten Kegyelmedet minden szomorúságtúl oltalmazza és jó egészségben éltesse. Datum in Huszt, 17 Junii, 1663. Generosae D. V. servus paratissimus, eomes Franciscus Rédei m. p. E meghívó levélből tehát kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy Rhédei László 1663 ápr. 26-án, reggeli 5 órakor halt meg Huszt várá­ban, s temetése ugyanott ugyanazon év julius-havának 22-én ment vegbe. LUKIXICII IMRE. ADALÉK A HÓRA-FÉLE LÁZADÁS TÖRTÉNETÉHEZ. Nem érdektelen adalék a Hóra-féle oláh lázadás történetéhez gróf Hadik András alább következő levele, melyet gr. Bethlen Ger­gelyné szül. báró Naláczy Borbálához írt Bécsből, 1784 nov. 26-án. Érdekes a levél már csak azon viszonynál fogva is, mely Hadik Andrást az uralkodóhoz fűzte. Eredetijét a gróf Bethlenek keresdi levéltárában őrzik. Szól pedig ekképen : Méltóságos Grófné, kedves édes Leányom Asszony ! A természetet fölül haladó feneséggel dühösködő oláhságnak pogán­ságát mind Méltóságos Leányom Asszonynak hozzám utasétott levelébűl, mind Szebenben a veszedelem előtt elfutamodó uraságoknak és nemesség­nek irott levelébűl s egyéb tudósétásokbúl magyarázhatatlan szívbéli fáj­dalommal értettem és annak szörnyűségét azonnal Fölséges Urunknak voltaképpen meg is jelentettem ; a mint hogy Fölséges Urunk az előbbi csöndességnek visszatérétése és a nemességnek védelmezése s a pogán oláh­ságnak megfogdozása végett legsietőbb rendeléseket tenni és hadait e végre kirendelni méltóztatott is ; úgy hogy csak kételkedni sem lehet, mind­azon csalfa, veszedelmes és bujtogató hitegetéseket, mintha a katonaságnak őket bántani meg volna téltva, vagy hogy Fölséges Urunk előtt kedves volna a nemességnek kiirtása, nem máshonnénd, hanem az oláhságnak feslett, vétkes és irtóztató feneségébűl támodni- Valamint azért reménlem a hadaknak segétségét és védelmezését tapasztalhatni, úgy szivembűi óhaj­tom, hogy az előbbenyi békességes nyugodalom visszatéréttessék. Ki töb­bire állandó tisztelettel marad — Bécs, 26-a Novembris, 1784 — Méltó­ságos Leányom Asszonynak engedelmes régi szolgája és igaz szivű atyja Gróf Hadik András m. p. A közölt levél szintén czáfolata annak az elterjedt — jóllehet már ismételten megczáfolt — közhiedelemnek, hogy II. József császár nem volt ellensége az oláhok lázadásának, sőt hogy a könnyen hivő népet maga izgatta urai, a magyar nemesség ellen. LUKINICH IMRE.

Next

/
Thumbnails
Contents