Századok – 1907

Történeti irodalom - Kempelen Béla: A nemesség. Ism. Dőry Ferencz 558

TÖRTÉNETI IRODALOM. 561 sejteti az az állítása, hogy a nemeslevelek eredete »Magyarországon a XV. századnál korábbi időkre nem nyúlik vissza« (39. 1.), holott nemeslevelet már az Árpádok korában találhatott volna. A hazai családtörténetben való jártasságát jellemzi, hogy vakon elhiszi Marcziányinak, mikép az Eszterházy család már 1421-ben bárói, az Erdődy család 1511-ben grófi rangot kapott (39. 1.), s hogy még ma is komolyan beszél »Lónyay de genere Kerne« és »Szemere de genere Huba« családokról (48. 1.) ; jogi tudására pedig fényt vet az a megjegyzése, hogy a nádori adomány »kellékei és hatása a királyi adománynyal azonosak voltak«, holott épen a nemesség szempontjából volt a kettő közt lényeges különbség, a mennyiben a nádori adománynyal nemesség nem járt, s ennélfogva csakis nemesnek volt adható. A heraldikával foglalkozó fejezetben is akad megróni való. Helytelen pl. az az állítás, hogy »a korona a czímerpaizs feletti sisak tetején újabb keletű. Rcingkoroná-nsk is szokták nevezni, mert mindegyik nemesi rangnak megvan a maga sajátos alakú koronája.« (65.1.) A rangjelző korona helye ugyanis nem a sisakon, hanem a paizs felett, a sisak alatt van, a sisakot pedig a nemeseknél és főnemeseknél egyaránt az u. n. lombkorona fedi, mely épen nem újabb keletű. Az is tévedés, hogy bármely czímertulajdonosnak jogában áll czímertartókat (helyesebben paizstartókat) vagy jelmondatot (devise) választani és czímerén alkalmazni. Mind a kettő külön idrályi adományozás tárgya, s nálunk többnyire csak főnemesi czímereknél fordúl elő. Hogy mily gonddal készült e munka, mutatja az, hogy Kempelen összeállítása szerint Szerbiában még most is az Obrenovics, Norvégiában a Bernadotte-ház uralkodik. Bizonyára valami régi lexikont vagy góthai almanachot használt. A külföldi érdemrendek összeállítása pedig egyszerűen le van fordítva valamely német munkából. így lett azután az orosz Szaniszlórendből Stanislau-iend (Stanislaus-Orden), a pápai Szent-Gergelyrendből Szent-György-vend (Sanct-Gregors-Orden) s az angol Bogáncs-rendből Distel-rend (Distel-Orden). De nem folytatjuk tovább. E néhány példa, azt hiszszük, elég világos képet fog nyújtani olvasóinknak e könyv értéke felől, csak annyit óhajtunk még megjegyezni, hogy leghasználhatóbb fejezetei azok, melyek — legnagyobbrészt Marcziányi nyomán — a lovagrendekről, udvari méltóságokról s a nemes hölgyalapítványokról és egyes érdemrendekről szólnak ; s minthogy Marcziányi könyve — ha jól vagyunk értesülve — már nem kapható, Kempelen munkája ily értelemben hézagot pótol. DÖRY FERENCZ. SZÁZADOK. 1907. VI. FÜZET. 36