Századok – 1907

Történeti irodalom - Turba; Gustav: Die pragmatische Sanktion. Ism. Ferdinandy Géza 551

560 TÖRTÉNETI IRODALOM. gonddal összegyűjtött anyagát mi magyarok is haszonnal értékesíthetjük, mert a szerző sok oly adatot tesz közzé, mely alkalmas arra, hogy a magyar trón öröklésének kérdését tisztábban lássuk, mint láttuk eddig, a míg ezek az adatok részben ismeretlenek voltak, részben nem voltak egy helyütt összefoglalva szemlélhetők. Az egész könyv 199 lapra terjed, miből a tulajdonképeni feldolgozás 131 lapot foglal el, a többi 68 lap pedig függelék, mely a tárgyra vonatkozó okiratok szövegét tartalmazza. A szerző az ausztriai ház családi törvényeiből kiindulva tárgyalja a pragmatica sanctio kérdését ; âZâZ âi pragmatica sanctiót az uralkodó család családi örökösödési szabályai alapján fogja fel, mint egységes, az ausztriai ház uralma alatt álló összes országokra vonatkozó szabályozást. Azután ennek az egységes szabályozásnak a magyar szent koronához nem tartozó, majd a magyar szent koronához tartozó országokban szerzett törvényhozási biztosítékait ismerteti s ennek kapcsán kiterjeszkedik azokra a történeti eseményekre, adatokra, okiratokra, melyek a törvényhozási biztosítékok megszerzésének előkészítésére vonatkoznak. II. Ferdinándnak 1621 évi május 10-iki és 1635 évi aug. 8-iki végrendeleti intézkedésével kezdi, mely az ausztriai ház összes birtokait a tőle leszármazó fiági ivadékok körében az elsőszülöttség rendje szerint átszálló hitbizománynyá, majora tussá tette, illetőleg atyjának Károlynak ez iránti rendelkezését azzal egészítette ki, hogy ezen a házi törvényen házassági vagy örökösödési szerződések többé nem változtathatnak és az összes birtokoknak ez a feloszthatatlansága a jövendőben szerzendő birtokokra is vonatkozik. E szerint tehát a spanyol Habsburgok birtokai is ez alá a szabály alá estek volna ; de I. Lipót ezen a szabályon túltette magát, a mikor titkos egyezmények egész sorával, melyek eddig ismeretlenek voltak, fiai : József és Károly között akként rendezte az örökösödés kérdését, a mint az nagyjából a pactum mutuae successionis rendelkezéseiből eddig is ismeretes volt. Majd kimutatja a szerző, hogy arra az esetre, ha mind Józsefnek, mind Károlynak fiágai kihalnának, a nőágra megy át mind a két ág összes birtoka, még pedig akként, hogy minden az utolsó magvaszakadt fiági trónbirtokos leányára szálljon. De ez mindaddig be nem következhetik, míg csak egy alkalmas férfi akad bármelyik ágon. A Károly által 1713 ápr. 19-én közzétett házi törvény tehát nem új rendelkezés a Károly leányai javára József leányaival szemben, mint eddig többen — így Salamon Ferencz is — hitték, hanem egyszerűen alkalmazása, értelmezése