Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - II. bef. közl. 518

TAKÁTS S. MÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 533 A török leányoknak és asszonyoknak kiváltása — ha keresztyén vallásra nem tértek — nem volt nehéz, mivel áruk, azaz sarczuk a férfiakéhoz képest igen csekély volt. Még a XVII-ik században is 60—70 talléron keltek a kiválóbbak az úgynevezett kótyavetvéken. Némely főkapitányunk udvarában hét-nyolcz török leány is szolgált. Ez is olyan szokás volt, mint pl. a török zászlók tartása. Minél több volt egy házban, annál tekintélyesebb volt a gazdája, i) Az eddig közölt adatokból világosan kiolvashatjuk, hogy a XVI. és XVII. században a rabokkal valóságos üzérkedést folytattak. S mivelhogy a rab mind a töröknél, mind a magyarnál valóságos kereskedelmi ezikk volt, boldog-boldogtalan azon igyekezett, hogy rabokra tegyen szert, mert kelendőbb és jövedelmezőbb czikket a raboknál nem ismertek. Tudjuk, hogy a végházbeli fegyvervonásról való magyar törvény szerint a rab azé volt, a ki elfogta. Sokszor azonban tömegesen kerültek a rabok egy-egy csatában kézre ; ilyenkor vagy kardra osztották, vagy pedig kótyavetyére vetették őket.2) A nagyobb kótyavetvéken bárki vehetett rabot. E szerint nemcsak a végbelieknek, de bárkinek is lehetett rabja. És a városok régi jegyzőkönyveiben csakugyan van nyoma, hogy a kereskedő rend is üzérkedett török rabokkal. Győr jegyzőkönyveiben olvassuk pl. hogy 1585-ben egy társaság török rabokat vett. Kettőt 600 írton vásárolt, s a kettőért a kiváltáskor 1200 frtot kapott. 3) 1594-ben ugyanott olvassuk : »Vettem egy török rabot 50 frton ; pénzes kenyérrel tartottam őt.« 4

) Hogy a kótyavetyén vett rabokon sokat nyertek, mondanunk sem kell. Épen ezért az ilyen kótyavetyéken a kapitányok igyekeztek a rabokat összevásárolni. 1561-ben Forgách Simon egyik kótyavetye után írja : »Ezöket az rabokat Rátay Ferenczvel, Horváth Jánosval vettük meg. Deli Heder sarczolt meg 550 frtba, Haydar megsarczolt, de nem tudom mennyibe, Zegedi Nazuf sarczolt 450 frtba, Dervis szegedi 400 frt, Demir szegedi 400 írt. Az íüleki szpahia sarczolt meg 1000 frtba és egy úrnak való boncsokba (bonchogba). Én magamnak egy (rabom) vagyon, az harambasa inasa, sarczolt meg U. o. egy másik levelében így kéri a két leány kiadását : »még sem tűrhettük, hogy az szegény árvák felől ne könyörögnénk felségednek . .. Megszolgáljuk mi is, ha felséged elbocsátja őket«. .. stb. >) Körmendi levéltár. Batthyány Ádám bulyáiról pl. külön kimutatás van 1655-ből. Az bulyák seriesse : Csókakői Rabié és Fáti, Vinhánis leánya Aisse, Balkoz, Fejérvári Aisse, Sabáczvári Fatima és Szatina. 2) 1585 aug. 11-én olvassuk : »az rabokat aláhozák az kótyavetyére, hogy az győriek és az tataiak is reá készülhessenek« . . . »az foglyokat kótyavetyére vetették« . . . »az törököket kótyavetyére bocsátották« . . . stb. 3) Győr város jegyzőkönyve, 1585. >) U. o.