Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 47 írta meg; kézirata (Catalogue praesulum Zagrabiensium, 4-r. 300 1.) megvan a délszláv Akadémia levéltárában. Erről tudott Kercselich is, de a maga munkáját nagyobb tudományos értékkel bírónak tartotta. Farlati elismeri, hogy sok hasznát vette, Mikóczy ellenben azt a megjegyzést teszi róla, hogy Marcellovics kéziratát plagizálta benne, néhol szóról szóra, néhol rövidítve ; kölcsönzött Vinkovics és Kovacsevics kézirataiból, sehol sem említve a forrást, melyből merített ; sajátjából kevés van e műben. (Arkiv, XI. 4—5. 11.) Ez azonban túlzás, mert Kercselich a pécsi egyház történetét tárgyaló munkájában hálásan említi Marcellovicsot, ki maga adta át neki kéziratait kiegészítés végett. A látszólagos kibékülés mellett is a gyűlölet Kercselich és Thauszy püspök közt idővel csak növekedett és Kercselich részéről nem szűnt meg a püspöknek 1769 jan. 11-én bekövetkezett halálával sem, mert mindig elkeseredetten szól és ír róla, noha a sajtó útján megjelent műveiben elismeri Szlavónia újjászervezése körűi szerzett érdemeit. Thauszy halála után Mária Terézia 1769 decz. 20-án csazmai főesperessé nevezte ki. Huszonhárom évig mellőzték a fokozatos kanonoki előléptetéseknél ; mindig csak magister canonicus maradt, de elkeseredésében is azzal vigasztalódott, hogy nemcsak czímzetes, hanem valódi tanítómester volt. Ezután már kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott. Az új püspök Paksy János, és utóda Galyuf József nemcsak nem akadályozták művei kiadásában, hanem inkább buzdították ; kanonoktársaival is jó viszonyba lépett s dicséri őket, hogy nyomdát és papírgyárat akarnak állítani. Noha mindinkább elbetegesedett, buzgón dolgozott tovább ; fáradhatatlan volt a történeti anyag gyűjtésében és buzgólkodott a horvát országos levéltár jobb elhelyezése érdekében. Minden haladás barátja, az előítéletek ellen harczol, de a privilégiumokat lelkesen védi. Lábbaja már 1770-ben ágyhoz szegezte, ágyban ülve írt. Mint kinevezett főesperes, nem járhatta be kerületét, hanem a püspökök módjára pásztorlevelet intézett kerülete papságához : De archidiaconi officio (Zágráb, 1770. 24 1.) czímmel. Varasdon 1774-ben adta ki Scriptorum ex regno Sclavoniae a saeculo XIV usque ad XVII inclusive collectio cz. munkáját, mely kívánsága szerint nem az ő, hanem Barics tanár neve alatt jelent meg. Kercselich e munkában Zwittingert akarta utánozni. A bevezetésben felsorolja a XIV. század előtti horvát írókat, azután harmincz rövid életrajzot közöl. Ránk nézve érdekesek : Gazotti Ágoston, János gercsei főesperes, Vitéz János, Brodarics István, Oláh Miklós, Dudics András, Istvánfiy Miklós, Kitonics János, Levakovics Ráfael, Rattkay György, Ritter-Vitezovics Pál életrajzai, de hiányzanak Zrínyi Miklós, Zrínyi Péter, Zrínyi-Frangepán Katalin és mások. Kercselich 1777 jul. 10-én kelt adománylevelével könyvtárát