Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - II. bef. közl. 518

TAKÁTS S. MÜVELTSÉGTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 529 jóindulatú, baráti viszony fejlődött ki, s így még a raboknak is jobb sorsuk volt. Az 1629 évben Ahmat kanizsai fő-aga írja Batthyány Ádámnak : »Nagyságodnak értésére vagyon, mennyi emberséggel voltam az Darabosnak,1) annyira, hogy tulajdon apja azt nem cselekedhette volna, kit én cselekedtem vele ; de mivel köszöni és hálálja, nagy bosszúsággal engem szomorítván ? A 3000 tallért (sarczot) egy hó alatt meghozza, hitlevél alatt ígérte, az többit penig, Ígérte, később fizeti. De sem levelet sem üzenetet nem küldött s Zrínyi uram sem írt vala. Az én embereim váltig mondák : ne ereszd, megnyisd az szemedet, mert nagy ember rabja ! De én elbocsátám őt ; mivel Nagyságod apjának eleget szolgáltam, szólítsa meg Zrínyit. Itt az szomszédságban Nagyságodnak örömest szolgálok.«2) A XVII. század későbbi éveiben ilyen hangú levelekkel és a rabok ilyetén bánásával már nem igen találkozunk. Bethlen kora után ismét a régi szokások és régi állapotok tértek vissza. A XVII. század második felében azonban a rabváltásnál új szokások is kapnak lábra. Ilyen volt pl. a posta intézménye. Postának azt az embert mondták, a ki a hitlevélen vagy kezességen kibocsátott rabokat lépésről-lépésre kísérte s dolgaik végeztével őket ismét visszahozta. Mint látjuk, a posta alkalmazása bizalom hiányából történt. A postáért csak úgy kellett kezeseket állítani, mint magáért a rabért, a kit kísért. A rabváltásra álljon itt néhány eset 1657-ből. Batthyány Ádám a nevezett évben Kanizsai Sipos Alit, Hadsi Hasszont, Ak Ibrahimot és Börzönczei Ibrahim agát bocsátotta el, hogy Bocskay Jánost és Ösi Jánost hozzák ki a török fogságból. E négy török rabért ötvennégy török vállalt kezességet. A kezesek közül egyik a fülét, másik az orrát, a harmadik a fogait kötötte le. »Ha — mondja az egyezség — a nevezetteket ki nem hozzák a fogságból, 10—10,000 tallér lészen a sarcz.« A határidő harmincz nap.3) Érdekes az egyezségben, hogy az ötvennégy török kezes legtöbbje magyar nevet viselt.4

) »Budai Spaho Memhet — írják — arra felelt, hogy az mostani úttal és alkalmatossággal Nagy György kezesit felszabadítja az kezesség alól és az terminus napra az egy úrnak való fő-lovat aranyos szerszámostúl kihozza.« — »Fejérvári.Kovács Omér arra felelt, hogy az mostani útjával Látós István kezeseiről az kezességet leszállítja és ') Zrínyi híres kapitánya volt, Ahmat aga rabja. 2) Körmendi It. Turcica. 3) Körmendi It. Turcica. 4) Az aláírások közt ilyen nevek vannak : Kanizsai Szabó Amhet, Kis Amhát, Szakállos Amhet, Nagytagú Mészáros Memhet, Pribék Ozmán. Sugár Husszain. Csonka Szolimán, Sörfőző Memhet, Csipás Nagylábú Memhet, Pécsi Ibrahim deák stb. SZÁZADOK. 1907. VI. FÜZET. 34