Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - III. bef. közl. 502

514 IIÖKK JÓZSEF. télyában tartózkodott, a felvidékiek részére megnyeretvén, — a még mindig franczia segítségre számító Zrínyit is megnyerte a török segítség eszméjének ; ki midőn látta, hogy sem Lengyelországból, sem Francziaországból segedelmet nem várhat, megbízottját, Bukováczky Ferenczet kiildé 1669 nov. 11-ike után a törökhöz, azt írván a boszniai pasának Banjalukára;

hogy kész a szultánnak meghódolni. Míg ekként Zrínyi és a felvidékiek folytatták az összeesküvést, Nádasdy teljesen az udvar karjaiba vetette magát ; az összeesküvés okiratait bemutatta, tőle telhetőleg bemártotta Zrínyit, sőt az elhalt Zrínyi Miklóst is, ellenben a maga érdemeit, miket az udvar iránt szerzett, fennen hangoztatta, ártatlanságát bebizonyítani törekedett. S most valóban beállott 3IZ, Qj mit Horváth Mihály oly találóan mond x) a Wesselényi halála utáni fejlődésről : »Ezóta csapás után csapás érte az elégületleneket, kik egymással mindinkább meghasonlának s terveikben egymástól elágazának, míg végre a nagyravágyás ördöge a főbbek lelkét megszállván, a nemzeti ügy kezökben nyomorú magánügygyé törpült. — Fejeivé az összeesküvésnek a nádor halála után Nádasdy Ferenez és Zrínyi Péter lőnek. Az utóbbi sógorát, Frangepán Ferenczet is beavatta terveibe. De valanünt Zrínyi mindinkább megbarátkozott azon eszmével, hogy magát, ha a tervezett lázadás sikerül, az ország déli és nyugati, vejét Rákóczyt az északkeleti részek és Erdély fejedelmévé emelje, úgy Nádasdy is nemsokára csak azon czélt kezdé szemei előtt tartani, hogy az elégületlenek terveinek följelentése által nádorságra jusson« . . . A megyék, melyeknek állapota csakugyan tűrhetetlen volt, mert török, tatár és főleg az éhes német zsoldos katonaság embertelenül zsarolta, irtotta, pusztította a lakosságot, látván, hogy sem az összeesküvés meghasonlott fejeitől, sem pedig a külföldtől segítséget nem várhatnak, azt pedig, hogy bajaik, sérelmeik orvosoltassanak, még csak nem is remélhették, magok kezdettek a magok védelméről gondoskodni. Ezt tette Nyitra megye felhívására — a felvidéki tizenhárom megye példáját követve — a dunáninneni tíz vármegye is (mert Pozsony nem csatlakozott) 1669 nov. 28-án Körmöczön és folytatólag 1670 ian. 28-án Breznóbányán. Ezen szövetkezés a Hidvéghy Mihály eszméje voit s e gyűlések »directorai« Hidvéghy és Ebeczky János (Zólyomból) voltak. A tizenhárom felvidéki vármegye evangelikus urait és városait, nemkülönben papjait Vitnyédy buzdította, hogy az l) Id. m. VI. 25. 1.