Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 41 Bécsbe, hogy csak a kormányrendszer megváltoztatásával lehet a bajokat orvosolni ; mire megbízták, hogy ez iránt tegyen javaslatot. Altban gróf megkérte Kercselichet, hogy készítse el azt és jutalmúl a nagy javadalmú zágrábi nagyprépostságot Ígérte neki. Kercselich munkához látott. Althan azt is megígérte, hogy a dolgot titokban fogja tartani és soha senki sem fogja megtudni, ki a javaslat szerzője. Kercselich két javaslatot készített. Egyik szerint a kormányhatalom egész Horvátországban a határőrvidékkel együtt egy gubernium kezébe adatnék, mely tizenkét tagból állana, kik részben papok és katonák, részben főurak és nemesek lennének ; a megyék csak látszólag (ad speciem) tartandók fen, a közigazgatást nem ezek, hanem a kerületi bírák látnák el ; a határőrség tisztikara csak katonai szolgálatot teljesítene ; évenkint kétszer összehivatnék az országgyűlés, melyen a generálisok is megjelennének ; a közös országgyűlésre ezentúl is delegátusok választandók ; a bírósági szervezet mostani állapotában maradna. A másik tervezet szerint — ha ez nem találtatnék megfelelőnek — a horvát vármegyék a magyar vármegyék szervezete szerint alakítandók át. Ezen javaslatok Althan környezetéből kiszivárogtak s nagy felháborodást keltettek Kercselich ellen, kit az idegen érdekek alávaló szolgájának tartottak. Báró Sirmersberg nagyprépost 1755 jun. 15-én meghalt. Kercselich minden fát megmozgatott, hogy a megígért javadalmat elnyerje, de Thauszy gyorsabb volt és mást neveztetett ki nagypréposttá. A káptalant rávette mindjárt a Sinnersberg halála utáni napon, hogy a halálesetet bejelentvén a bánnak és kanczellárnak, kinyilatkoztaták. hogy a káptalan bármely tagja kinevezhető nagypréposttá, kivévén Kercselichet, ki püspökével szemben engedetlen és Radies kanonok hagyatékából sikkasztott. Kercselichet gr. Kolonics László, b. Skerlecz Péter és gr. Nádasdy kanczellár levélben vigasztalták s kárpótlást Ígértek neki a mellőzésért. Batthyány a maga igazolására elküldte Kercselichnek a káptalan iratát, a püspököt pedig felszólította, hogy neki elégtételt szolgáltasson ; de ez azt felelte, hogy semmiféle állásra elő nem léptetheti, mert ellene szégyenletes per foly sikkasztásai miatt. Kercselich erre Bécsbe sietett, hogy magát igazolja, mert ilyen perről semmit sem tudott. A királynő kijelentette előtte, hogy tudja, mikép a püspök ellensége neki ; azon lesz, hogy pere mennél előbb bevégződjék, de addig nem léptetheti elő. Mialatt Kercselich 1755-ben Bécsben járt, a püspök és a káptalan erősen dolgoztak, hogy tönkre tegyék. Kercselich ártatlansága tudatában bátran szembe nézett a fergeteggel. Ellenségeit nagy hírneve keserítette el, ő pedig büszkén megvetette őket. A püspök hamarosan összeállította a delegált bíróságot, mely öt zágrábi, két