Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - Szent István király családi összeköttetéseiről (Nagy Géza) 468

470 TÁRCZA. bőbeszédűen tárgyalja Thiethmár Mesko és Boleszlav viszonyait, ép oly szűkszavú a magyar dolgoknál. Adatait leginkább a Szent Adalberttel és később nálunk megfordult cseh papoktól vette. Ezért emlegeti Szent Istvánt, anyját és nagybátyját szláv neveken, de e szláv nevekből kihámozható, hogy Waic a nagyon korán symbolikus jelentőséget nyert Stephanus (korona) név szláv fordítása, Beleknegini a magyar fejedelemnők ősrégi czímének, a Nagy asszony-n&k (Veleknegini) elszlávosítása, illetőleg a Sarolt hagyományainkban is emlegetett szépségének megfelelő nép-etymologiai átalakítása, Procui pedig az anyai nagybátya, a rex Julus fejedelmi méltósága nevének, a karchas vagy horka névnek elferdítése s egy szláv névvel való azonosítása oly módon, a hogy pl. nálunk a franczia forradalom alatt Nagyváradon ragadt Chabaud Rohan marquis franczia nevéből Szabó lett. A mit Thietmár mond Szent István anyjáról, az jellemére, de nem származására vet világot. Közte és hagyományaink közt nincs ellenmondás. Thiethmár Beleknegini-jét bátran egynek vehetjük a Gyulák nemzetségéből származott Sarolttal ; mert a magyar hagyományoknak épen a leszármazás kérdésében kell különös jelentőséget tulajdonítanunk. A leszármazás pontos nyilvántartására — mint a mai nomád török népek is — már az őshazában nagy gondot fordított a magyarság. Ezért tudták írásbeli följegyzés hiányában is megőrizni az Árpád-ház azon IX—X. századbeli genealógiáját, mely az Álmostól Taksonyig terjedő négy nemzedéket egészen hibátlanúl sorolja fel. Mivel pedig ez a genealógia Ügekkel kezdődik s tőle számítva Szent István, meg Szár László a hetedik nemzedék volt : a hét ősatya nevét legelőbb fiainak idejében kellett írásba foglalni, vagyis az első krónikaszerkesztésnek I. Endre korában kellett megkezdődni. A hét ősatya jelentőségét abból érthetjük meg teljesen, hogy a nomád törököknél már a kis gyermeknek hibátlanúl kell tudnia közvetlen hét őse, a hét atya nevét, mert csak így lehetséges a törzsek, nemek és alosztályaik egymáshoz való viszonyának állandó nyilvántartása. I. Endre korába kell tennünk a Sarolt származásáról szóló adat első följegyzését is, a minek nálunk nemcsak egyszerű genealógiai, hanem közjogi fontossága is volt, mert Szent István, mint fiu-leány szülötte, az Árpád-házat megillető nagyfejedelmi méltóságon kívül örököse a társfejedelmek jogainak is. Ezért lett a magyarság szemében ő az első király, míg Géza — bár a leghatalmasabb — csak a társfejedelmek egyike. Ezen az erkölcsi alapon, nem pedig erőszakon és jogfosztáson épült fel a magyar monarchia. A somogyi Koppány, Géza özvegyének nőül vételével igyekezett elejét venni, nehogy a társfejedelmek jogai egy kézben egyesüljenek. A tervezett házasság azonban vérfertőzés lett volna s közmegbotránkozást keltett ; ennek tulajdonítható, hogy Koppány fölkelése nem vonta maga után a régi rend híveinek általános moz-