Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - Zsilinszky Mihály emlékbeszéde báró Radvánszky Béláról 466

466 TÁRCZA. határozza meg. A dunántúli rhingekben avarok laktak. Leveretésük után a nép egy része keletre menekült s utóbb a magyarokhoz csat­lakozott ; toás része az erős kerítésekkel (clusa) elzárt nyugati határon húzódott meg a magyarok bejöveteléig s magát székely-nek nevezte. A keletiek csatlakozása Konstantin császárnak a kabar törzsre vonatkozó feljegyzéséből állapítható meg. Ez a törzs mindig a magyar hadak előtt járt. Az 1146 évi osztrák háborúban ezt a szolgálatot már a székelyek végzik. Az azonos foglalkozás azonos közös nevet adott a kétféle székelységnek, a közös név pedig jog­czímet arra, hogy mind a két török nyelvű nép a hunok maradéká­nak tartsa magát, s midőn a nyugati határőrök a háborúk alatt jobbára elpusztultak vagy beolvadtak a magyarságb^, a hun-avar hagyomány az erdélyi hegyek közé telepített, szintén megmagyaro­sodott kozár-kabar székelyekre maradt örökségül. Az értekező hite szerint a székely kérdés ekkép el van döntve. Mi azt hiszszük, hogy ez a kérdés még sokáig fogja foglalkoztatni mind a historikuso­kat, mind a nyelvészeket, sőt most már az ethnographusokat is. Az akadémiai nagy-gyűlés kezdetét megelőző napon, ápr. 29-én összes ülés volt, melyen a mult évben elhunyt báró Radvánszky Béla tiszteleti tag emlékét ünnepelték, a kiről Zsilinszky Mihály r. tag mondott szép közönség jelenlétében emlékbeszédet. Az évi hagy-gyűlést bezáró máj. 5-iki ünnepélyes közülés programmja és sikere egyaránt méltó volt az Akadémiához és az alkalomhoz, mely a tagokat s a nem nagyszámú de előkelő közön­séget e napon összehozta. Berzeviczy Albert elnök a mult évi köz­ülésen mondott beszédéhez kapcsolva gondolatait, a midőn azt. magyarázta, miért kellett az Akadémiának — ha nem is teljes­mellőzésével a nemzeti szépirodalomnak — újabban mégis túlnyo­móan a tudomány művelésére s tudományos irodalmunk fejleszté­sére irányoznia tevékenységét, mostani megnyitó beszédében azt fejtegette, hogy a tudományos kutatás és elmélkedés eredményei teljesen leszűrődötteknek s a jövő számára biztosítottaknak csak akkor tekinthetők, a nemzet és az emberiség közkincseivé csak akkor válhatnak, ha irodalmi formába öltözve jelennek meg. Ennélfogva a tudományos irodalomban a forma és tartalom elvá­laszthatatlan, s a tudománynak a legjobb szolgálatot azok teszik, a kiknek működése tartalmilag és formailag egyaránt kiváló, a kiknél a megismerés anyagának gazdagítása együttjár a tudomány­szak természetéhez mért forma szépségével a közlésben és terjesz­tésben. —1 Heinrich Gusztáv főtitkár jelentése után, melyben az Akadémia 1906 évi munkásságáról adott számot, következett az ülés főtárgya : Csánki Dezső rendes tag előadása, a ki Árpád vezér czím alatt a honalapító fejedelem halálának ezredik évfordulója, alkalmából írt tanulmányát olvasta fel. A felolvasó szerencsés.

Next

/
Thumbnails
Contents