Századok – 1907

Tárcza - Récsey Viktor: Levél a szerkesztőhöz 463

TÁRCZA. 463 nek fel, nincs más értelme, mint az, bogy Mária királyné halála után a nádor az ország határszélére sietett, hogy Hedvignek, illetőleg férjének betörését megakadályozza. Sereget gyűjteni és azzal Eperjesig nyomulni, abban az időben belekerült két hétbe, s így julius 12-től visszafelé számítva két hetet, junius 27-hez jutunk. Felismerte az eperjesi táborban kelt ezen levél jelentőségét már Schönherr Gyula is, de nem tudta levonni belőle a helyes következtetést, mert félreértésből vagy elnézésből rosszúl fejtette meg a levél napi keletét. Junius (nem julius) 12-re tette s így nem vehette észre, mennyiben ellenkezik a szóbanforgó oklevél a Dlugoss-féle tudósítással. Kitűnik ebből az adatból, hogy nemcsak Kanizsai Jánosnak, az érseknek, hanem a nádornak, Jolsvai Leustáchnak is nagy érdeme volt abban, hogy Mária királyné halála után háború nem tört ki Magyarország és Lengyelország között. A Kanizsaiak számára kiállított levél nem is tagadja ezt, de csak a Kanizsaiak érdemeit akarja megörökíteni s így mások érdeméről hallgat. Épen az, hogy Mária királyné halálakor Zsigmond oly veszélyes hadjáraton volt s a magyar korona számára akarta visszahódítani azt az országot, melyre a lengyel király is áhítozott, okozta, hogy Mária királyné halála semmi trónváltozást nem idézett elő. Hedvig és férje azzal, hogy Magyarországtól Veres-Oroszországot elvették, hogy a moldvai és havasalföldi fejedelmeket Magyarország ellen támogatták és a maguk pártjára csalogatták, eljátszották a magyar főurak szeretetét, s nem akadt senki, a ki mellettük komolyan felszólalt volna. Ellenben Zsigmondot, a havasalföldi hadjáratból diadalmasan visszatérő ifjú királyt, örömmel fogadták. így teszi sokkal világosabbá az országos eseményeket egy gyászos napnak, a királyné halála napjának pontosabb meghatározása. KARÁCSONYI JÁNOS. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. A Századoh folyó évi márcziusi számában Béhefi Rémig Hegedűs Istvánnak Analecta recentiora stb. cz. akadémiai kiadványát ismertetve, azt mondja, hogy »a tudós kiadó egyes darabok elejére másoknak másutt már megjelent tanulmányát illeszti egész terjedelemben, mint a Réesey Viktortól közölt Gazius Antal humanista írónak egy kiadatlan kéziratos munkája stb. és Silesius Logus humanista írónak magyar vonatkozású költeményei cz. dolgozatnál látjuk.« — Ez valótlan állítás, mert ezek sehol másutt azelőtt nem jelentek meg. Mikor föntebbi tanulmányomat az Akadémiában felolvastam, az irodalomtörténeti bizottság mindjárt átszolgáltatta Hegedűs Istvánnak, hogy az Analecta legújabb kötetében kiadja. Azóta én a kéziratot nem