Századok – 1907

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Cum Deo pro Patria et Libertate 385

CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE. 399 mink sem leszen.« Ügy tekintette Rákóczit, Bercsényit, mint régi szabadsága igaz őreit, Istentől küldött vezéreit. Es a nemzetért velők együtt fohászkodott a Mindenhatóhoz : Isteni erőddel add meg szabadságát, Emeld föl még egyszer tündöklő zászlóját. . . Utoljára 1848-ban emelte fel. És ennél az évszámnál önkénytelenül is eszünkbe jut megkérdezni : csakugyan oly könnyen változnak-e hazánkban a jelszavak ? Van-e bennünk olyan állhatatosság, a milyet Rákóczi kívánt győzni akaró nemzetének ? Istennel ! Másfél századdal Rákóczi után újabb nagy megpróbáltatások közt Kossuth szerint »Isten minket választott ki, hogy győzedelmünk által a népeket megváltsuk a testi szolgaságtól, miként Krisztus megváltotta a lelki szolgaságtól.« A hazáért ! Kossuth mondta az oroszok betörésekor : »Ha győzünk, lesz hazánk és az elpusztult falvak felvirágzanak ; ha pedig legyőzetünk, úgyis minden elpusztúl. Erőnk kevés, de egészen a hazáé.« A szabadságért ! Hiszen Kossuth szerint a népszabadság fölszentelt bajnokai vagyunk. Akaratunk ereje menti meg a hazát gyermekeinknek ; az menti meg a szabadság élőfáját, mely seholsem ver többé gyökeret, ha gyávaságunk következtében kidől. Ezekért a jelszavakért a nemzet amott nyolcz, emitt másfél esztendeig harczolt. A sikertelen küzdelmek után is szól a Rákóczi és Kossuth nótája. Nem is hallgathat el soha, mert hangjaiban kiirthatatlan vágyak csendülnek meg. Vágyak, a miket nagyon erős meggyőződésű vezérek neve fejez ki. Boldognak érezem magamat, hogy megírhattam az ezen vágyak valósítására való törekvések történetét : előbb az utolsó szabadságharczét, most II. Rákóczi Ferencz életét. Mert csakugyan hiszem, hogy igaz hazaszeretetért gerjedező magyarságunknak maga az Isten mutat utat és alkalmat a kívánt szabadulásra. Veszszen oda mindenünk, csak hazánk kincse, a szabadság maradjon meg ! MÁRKI SÁNDOR. Rákóczinak tulajdonított vers. Thaly : Adalékok, II. 17.