Századok – 1907

Tárcza - Vegyes közlések - † Hegyesi Márton 372

372 TÁRCZA. lesz. A hivatalos hirdetés nem említi, hogy a kézirati osztályt ez idő alatt nyitva fogják-e tartani, vagy nem. Figyelmeztetésül közöljük ezt azok érdekében, kik a nyár folyamán tudományos kutatások vagy tanulmányaik végett a British Museumot netalán meglátogatni szándékoztak volna. T HEGYESI MÁRTON tagtársunk elhunytáról kaptunk gyászhírt a mult hónapban Nagyváradról, hol a megboldogult mint ügyvéd működött s mint Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának tagja vett munkás részt a közéletben. Fiatal tanuió volt a debreczeni főiskolán, midőn az 1863-iki lengyel fölkelés híre eljutott hozzá, s a tizenhét éves gyermek, a magyar szabadságharcz lelkesítő emlékeivel szivében, Moldván át Lengyelországba ment, hogy fegyvert fogjon az elnyomott lengyel szabadságért. Onnan haza kerülve, folytatta iskoláit s jogot végzett. Már akkor az 1848/49-iki események tanulmányozásának szentelte minden szabad idejét, s jóformán élte fogytáig ama nagy napok dicső és gyászos emlékeivel, irodalmával foglalkozva, szabadságharczunk történetére vonatkozólag oly gazdag könyvtárt gyűjtött össze, mely teljesség tekintetében — legalább a magángyűjtemények közt — szinte páratlanúl áll. És ezt a becses gyűjteményt saját munkáival is gyarapította. Czikkei nagy számmal jelentek meg a napilapokban és különféle folyóiratokban, s ezek során sok jó közleménye a szabadságharcz történetének vitás kérdéseiről is. Nagyobb munkái : Bihar vármegye 1848j49-ben (1885), Görgei mint politikus (1890), A Máriássy-zászlóalj 1848\49-ben (1891) és A harmadik honvéd-zászlóalj története (1898). *) A kilenczvenes években közlönyünk lapjain is többször találkozhattak nevével olvasóink. Sajnos, az utolsó néhány esztendő óta a napi politika — e minden más tevékenységnek temetője — egészen elvonta őt az irodalmi munkásságtól. Reméltük, remélte maga is, hogy még visszatérhet oda, a hová ifjúkora lelkesedése vonzotta ; de meghalt, mielőtt ez a reménység teljesedhetett volna. Blárczius 14-én hunyt el hosszabb szenvedés után, élete hatvanegyedik évében. Most őszinte fájdalommal örök búcsút veszünk tőle. Legyen áldott emlékezete ! >) Ismertetését olv. Századok, 1898. 525. 1.