Századok – 1907

Történeti irodalom - Schuster Georg: Jahresberichte der Geschichtswissenschaft XXVII. Jahrg. Ism. Mangold Lajos 354

TÖRTÉNETI IRODALOM. 359 nek ethikai fajsúlya az összes újabb publikácziók után is az marad, a mi volt. Vele szemben a mentési kísérletek kárba vesztek. Ma is úgy áll a dolog, a mint, Arndt évekkel ezelőtt kereken kimondotta : »der Windeke ist doch ein grosser Lump gewesen.« — Mielőtt a német történetirodalomtól elbúcsúznánk, felemlítem még, hogy az osztrák kétfejű sas heraldikai őse a régi német birodalmi czímerben látható sasban keresendő, melynek alakját IV. Ottó császár megfelezte s két paizson vitette maga előtt. Utóbb a czímerfestők e kettévágott sas mindkét felét tévesen külön fejjel látták el. (IL 442.) A Hunyadiak korából Edelsthal alsó-ausztriai községben (a magyar határon, Köpcsény mellett) leltek osztrák meg bajor filléreket. (II. 143.) — III. Frigyesnek Mátyás királyhoz szító nagyjai sorából Patzenkirchi Gilleis György vált ki az utolsó osztrák háború napjaiban. Hammerl három oklevelet közöl reá vonatkozólag az 1488—1490 évekből. (II. 102.) — Ariosto Magyarországra vonatkozó szatírájával a három utolsó évtizedben hárman foglalkoztak. Az első czikk az Ungarische Revue-ben (1889) látott napvilágot ; a másodikat Schwarz ígnácz közölte a Pester Lloyd-bun, 1904 nov. 18-án. Szerinte Ariosto szatírájának fulánkja nem hazánk ellen, hanem estei Hippolyt egri érsek ellen irányult. A harmadikban Permi bonczolgatta e kérdést.1) Kimutatja, hogy Ippolito biboros-érsek 1506-ban egy szerelmi kaland miatt természetes öcscsével, Giolioval meghasonlott, és hogy Giolio és estei Don Ferrante összeesküdtek Hippolyt élete ellen. Tervük azonban idejekorán felfedeztetvén, meglakoltak. Ariosto is megörökítette az esetet, de most az egyszer Hippolyt javára igazította ki a históriát. Az első Habsburgok magyar uralmát érinti Meyer Keresztély tanulmánya a brandenburgi Joachim vezénylete alatt megindított 1542 évi birodalmi vállalatról, mely Buda falai alatt ért csúfos véget. (II. 521.) — Számos theologus és historikus foglalkozott a Stieve által »Kompromiss-Katholik«-nak elnevezett Miksa hitbeli álláspontjával, a vallás terén észlelhető tétovázásával. Holtzmanu, Wolf, Friedensburg, Egelhaaf és Steinherz igyekeztek bepillantani Miksa szivének redőibe és meglepő fordulatokban gazdag magatartását indokolni, vagy legalább megmagyarázni. Tanulmányaik javarésze a psychologust is érdekelheti. A történetíró leginkább a Steinherz által közzétett jelentésekben talál új anyagot, Delfino pápai nuntius jelentéseiben az 1562—1563 évekből.2) Megtudjuk pl. hogy az öreg I. Ferdinánd személyesen rótta le 1562 jan. 5-én IV. Pius pápa ') Di un' ecloga di L. Ariosto e dei sua allegória storica. (Ateneo Veneto, 1902. 25. 290—317. 11.) 2) Nuntiaturberichte aus Deutschland, II. Abt. 3. Band Bécs, 1903. V. ö. Aldásy Antal ismertetését : Századok, 1906. 554. 1. — Holtzmann művét Kropf Lajos ismertette. Századok, 1905. 963. 1.