Századok – 1907

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: Az ókori nevelés története. Ism. Békefi Remig 344

TÖRTÉNETI IRODALOM. 347 középponti fényes nap, a nagy egység a mindenségben, ez Platon szemében az egész világ irányító elve, s ez vonúl végig abban a nevelésben is, melynek körvonalait Államában megrajzolja, Rendszerének e mély erkölcsi tartalma az, mely számára minden idők érdeklődését biztosíthatja.« (141. 1.) Platon Törvényei felette állanak az Állam-nak, mert itt csak egy eszmei államot rajzol meg, amott már a gyakorlati életet is szemmel tartja ; miért is a nevelésre vonatkozó elvei is közelebb vannak az élethez. Az első paedagogiai tudományos elméletet Aristoteles írta meg a Politika-jában. Ebben mondja ki, hogy a nevelés czélja az embernek boldoggá tétele. »Míg Sokrates és Platon azt hirdetik, hogy az erény csakis a tudásban gyökerezik, tehát tanítható, addig Aristoteles azt vallja, hogy az erény az észnek megfelelő cselekedtetés eredménye, vagyis nem az oktatásban, hanem a szorosan vett nevelésben bírja gyökerét.« (168. 1.) A gyermekek neveléséről szóló munka, melyet Plutarchosnak tulajdonítanak, nemcsak tartalmánál fogva, hanem azért is figyelmet érdemel, mert belőle látjuk meg, miként játszódik át az írók felfogása az állami nevelés teréről a családi és egyéni nevelés körébe. A rómaiak nevelésügyét ugyanazon rendszerrel írja meg szerzőnk, mint a görögökét. A római nép és szellem tömör festése után a római nevelés korszakaival ismerkedünk meg. Az első korszak a királyságot és a köztársaság első századait öleli fel Kr. e. 300-ig, mit a nemzeti nevelés korszakának nevezhetünk. A második korszak Kr. e. 146-ig, a harmadik meg Kr. e. 146-tól a nyugatrómai birodalom megdőléséig (Kr. u. 476.) terjed. A szerző ezen korszakok jelenségeit a korviszonyokból vett háttérrel tárja elénk. A római nevelés rendjét oly alakban ismerjük meg, a mint az augusztusi kor nevelésügyének tényeiből alakúi meg. Látjuk a kis gyermek gondozását születésétől kezdve a fejlődésnek minden fokozatán. Az olvasás, írás és számolás megtanítása ; a grammatikai oktatás egész rendszere ; a rhetorikai iskolák működése és feladata világos képben jelennek meg. A római nevelés elmélkedői között M. Porcins Cato, M. Terentius Varró, Cicero és L. Annaeus Seneca keltenek figyelmet ; de a neveléstörténet szempontjából mindegyiköknél érdemesebb Quintilianus, ki a rómaiak közül egyedül írt rendszeres paedagogiai elméletet. Quintilianus Institutionis oratoriae libri duodec'm czím alatt a szónoki nevelés egész rendszerét megírta. Az általa fejtegetett paedagogiai elvek között legfőbbek : a kis gyermek környezete ; mikor kezdje meg a gyermek a tanulást és