Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - I. közl. 289

MÚZSA JI VITNYÉDY ISTVÁN. 311 Vitnyédy nagy örömmel vette tudomásul, hogy Zrínyi Miklósné 1662 nov. 25-én fiat szült,1

) s már másnap valóban meleg bensőséggel kér Istentől áldást reá Zrínyihez szóló levelében. »Örömmel értettem, — írja — hogy Isten az Nagyságod méltóságos házát egy fiúi magzattal megáldotta ... az szent Isten tegye mindnyájunk örömét állandóvá és nevelje nagygyá az mi mindnyájunk szübűl óhajtott reménységére, s csaknem lehetetlen, hogy ennyi keresztyének kívánságát és szűbeli óhajtását meg ne hallgassa, ezt tartván az ő szent fölsége sok rendbeli esküvéssel való fogadása.«2) Közben országos dolgokról tárgyalván Zrínyivel, tanácsot ád neki,3

) mint és mit írjon a királynak, de nem tanácsolja, hogy Bécsbe menjen, mert »jó magyarnak nem jó oda menni, — most kiváltképen« . . . Ugyanekkor »egy moldvai kantáros paripát« ajánl fel Zrínyinek, mondván : »ha Nagyságodnak való, örömmel és nagy áldással küldöm el«... Majd értesíti őt,4

) hogyan van családja, ezeket mondván : »Kegyelmes asszonyunk, Istennek neve dicsértessék, úgy vagyon, nem igen tetszik meg ő Nagyságán, hogy gyermekágyban feküdt; valóban teljes ő Nagysága fia végett örömmel, csak Isten tegye örömünket állandóvá, az melyért imádkoznunk áhítatosan mindnyájan tartozunk« . . . Szinte gyermekes örömet árul el Zrínyi fiában való gyönyörűségében, midőn ezeket írja : »Megjövendöltem Nagyságodnak, hogy előbb fogom én látni az én uramat, mint Nagyságod az maga fiát, de bizony ő is Bory uramma ugyan meghajtogatta az fejét és megnézett bennünket, megmutatta, hogy jó apának jó reménységgel teljes fia ; az szent Isten szent nevének dicséretire és ez mi szegény nemzetünknek s Nagyságtoknak örömére úgy nevelje, hogy még fiainak fiait láthassa Nagyságtok.« 5) Nemsokára (1663 jan. 20-án) így értesíti : »Az Nagyságod feljövetele felől eléggé törődtünk kegyelmes asszonyommal, mit kellene Nagyságodnak ez aránt válaszúi adnunk. Elhiheti Nagyságod, hogy ő Nagyságának nagyobb kedvére való szerencséje nem contingálhatna annál, mert abbúl látná minden az Nagyságod nagy ő Nagyságához való szeretetit, de ha disgustusa történnék Nagyságodnak reménysége kivűl, az lenne az *) »A leggyöngédebb figyelemmel kísérte Zrínyi Miklósné lebetegedését Bécsben, és nagy volt öröme, midőn szerencsésen fiút szült, a később Zalánkeménnél elesett Ádámot.« Pauler id. m. I. 70. 1. -) Sopronból, 1662 nov. 26. 3) Sopronból, 1662 decz. 22. 4) Bécsből, 1663 jan. 2. 5) Ugyanazon levélben.