Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - I. közl. 289

302 HÖRK JÓZSEF. meg, — de keservesen megsiratták a Szelepcsényi György esztergomi érsek által Pozsonyba 1673 szept. 23-ra a nádori, 1674 márcz. 5-re pedig a rendkívüli törvényszék elé idézett protestáns lelkészek is,1

) mert ezek ellen Vitnyédy két levelével léptek fel vádlóik, mint terhelő bizonyítékokkal.2

) VITNYÉDY ISTVÁN VISZONYA ZRÍNYI MIKLÓSHOZ. Zrínyi Miklóst a Széchyekkel vitt nagy pere hozta először Vitnyédyvel, a híres ügyvéddel érintkezésbe. Midőn pedig ennek ügyvédi nagy tudományát, megbízható emberséges-ember voltát megismerte és lángoló hazaszeretetéről meggyőződött, nemcsak nagyrabecsülni, de szeretni is kezdte őt. Később ezen nagyrabecsülés valódi bizalommá, szeretete baráti vonzalommá, családias bensőséggé vált. De Vitnyédy meg is érdemelte ezt, mert »csakugyan olyan ember volt, minő sok kellett volna Zrínyinek, hogy nagy terveit valósítsa.« 3

) Vitnyédy nemcsak a nagy vagyonú, nagy hatalmú, tekintélyes és áldozatkész clienst látta Zrínyiben, hanem valóban nagylelkű patronusát, majd mint magyar a nagy hazafit, a hazának egyedüli igaz támaszát, bajaiban megváltóját tisztelte benne s nagyrabecsülése csodálattá, szeretete imádássá vált iránta.4) Zrínyihez való ragaszkodásában mindenre, Zrínyiért vagyonának és életének feláldozására is kész volt. A ki Zrínyinek igaz barátja vala, azt ő is igaz barátsággal szerette ; a ki Zrínyi ellen cselekedett, attól elfordult, azt meggyűlölte ; így pl. Nádasdy Ferenczet, Montecuccolit és másokat. Szeretetének fokozódását Zrínyi iránt, leveleinek hangja is mutatja, mint alább látni fogjuk. Még 1656 aug. 5-én 5

) csak ezt írja Zrínyiről : »dominum comitem reliqui in bona valetudine«, s nejéről : »domina comitissa die mercurii peperit domicellam«, a mit már Zichy Istvánnak 6) így ad tudtúl : »Asz-1) 250 lutheránus és 57 kálvinista lelkész. 2) Vitnyédy megmondhatta volna, hogy azok a levelek rosszul voltak magyarból latinra fordítva, tehát annyiban hamisítva voltak. 3) Pauler id. m. I. 69. 1. 4) »Bámulta Miklós tetteit. Olvasta műveit. Aggodalommal kísérte veszélyeit, mert meg volt győződve, hogy vele bukik az ország is. Feljajdult, ha Zrínyi Miklóst valami mellőzés, vagy sérelem érte, s ha módjában volt, oldalához sietett harezolni, mint 1664-ben az eszéki dúlás alkalmával. Figyelme mindenre kiterjedt, mi Zrínyit érdekelhette« — mondja Pauler id. m. I. 70. 1. 6) Sopronból Conti János Jakabhoz írt levelében. e) Másnapról ugyanonnan keltezett levelében.