Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - I. közl. 289

298 HÖRK JÓZSEF. az egyes tehetősebb urakat átok alatt kényszeríti a haza javára közreműködni *) s inkább azt kívánja, hogy »haljunk meg mindnyájan, hogysem gyalázattal éljünk«, — nagy fájdalmában e szavakban fakad ki : »Ügy áldjon meg az Isten, ha keresztyénség volna, magamat, gyermekeimet megölném, nem látnám gyalázatos hazánk és nemzetünk veszedelmét.« -') Midőn pedig azután végre is megmozdult a magyar seregekkel, franczia segédhaddal rendelkező Montecuccoli, Szent-Gottbárdnál 1664 aug. 1-én a török nagyvezért különösen az előbbeniek segítségével megverte, — de erre Renninger császári követ rögtön megkötötte a gyalázatos és káros vasvári békét, a Zerinvár oktalan feláldozásáért bosszús Zrínyi Miklóst pedig Bécsben, hová panaszt emelni ment, oly sokáig tartóztatták, hogy országszerte azt hitte mindenki, hogy »árestumban« van : Vitnyédy eddig sokat emlegetett loyalitása is megingott Leopolddal szemben, kit pedig azelőtt gyakran mondott ártatlannak és csak tanácsosait vádolta bűneikért, — s izgatni kezdett ellene. Midőn pedig Zrínyi Miklós tragikus halála bekövetkezett, melyre nézve Vitnyédy nézetét nem ismerjük, bár ő is részt vett ama szerencsétlen vadászaton 8

) s bizonyára írt jóbarátainak 4) az irtóztató csapásról, mely hazánkat 1664 nov. 18-án érte, felhagyott a loyalitással, de fel a köteles hűséggel is, és mindenáron azt igyekezék bebizonyítani, a mit már korábban is állított, hogy a magyarság magában is elegendő a magyar nemzetnek és a magyar hazának megmentésére mind a töröktől, mind pedig a némettől.5

) Es bár ezen időtájban lábbaja, betegsége sokat kínozta, utazgatni kezdett, hol a dunántúli, hol pedig a felvidéki és tiszamenti megyékben, s kezdte szőni az összeesküvés szálait, melyeket azon czélból, hogy a németeket az udvarnál a magyar ügyek kezelésétől eltiltassa, már régen kibocsátott volt, — akkor, mikor még minden jót remélt I. Leopoldtól, a királytól. 1) »Ügy áldjon meg Isten benneteket, úgy maradjon békében házatok, az mint szeretői és nem megakadályozói lesztek hazánk oltalmának !« — írja Farkas Lászlónak Sopronból, 1664. febr. 25. 2) Zichy Istvánnak Sopronból, 1664. ápr. 15-én. 3) Lásd : Gróf Bethlen Miklós id. in. I. 326. 1. Horváth M. id. m. VI. 6. Szalav L. id. m. V. 100—101. Pauler Gy. id. m. I. 70—71. Fabó And. id. m. II. 136—137. 11. *) Lappanganak-e ezen levelei valahol, vagy elvesztek ? 5) »Ügy látom én, — írja Keczer Ambrusnak Sopronból, 1664 szept. 9-éről, — nem akarják azt, hogy mi lássunk, mennyien lehetünk még mezőben, azért is tartóztatnak, distrahálnak sokfelé bennünket, költetnek velünk és sokképen fogyatnak« . . .