Századok – 1907

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Mügeln Henrik német nyelvű krónikája és a Rímes krónika - I. közl. 20

DOMANOVSZKY S. MÜGELN H. NÉMET NYELVŰ KRÓNIKÁJA STB. 21 I. Mügeln Henrik a XIV. század egyik jónevű német dalosa. Életéről vajmi kevés adatunk van ; a mit tudunk, az is csak a saját munkáiban elszórt nyilatkozatai révén maradt az utókorra. Származása helyét Valerius Maximus fordításához írt előszavában maga jelöli meg : Heinrich von Mogelin gesessen Ы der Elbe in dem lande zû Mîssin. Erről a Mügeln helységről vette nevét is. Mint korának jónevü és kedvelt költője, több udvarnál is megfordult. Valerius Maximusát Pettaui Hertnid-nek ajánlotta, a kinél akkor tartózkodott.1) Német nyelvű magyar krónikáját IV. Rudolf osztrák herczegnek dedikálta.2

) A Rímes Krónikát — melynek szerzője szintén Mügeln volt — Nagy Lajos magyar királynak ajánlotta. »Der meide cranz« czímű költeményében IV. Károly császárt dicsőítette, s írt egy János cseh királyt dicsőítő költeményt is. Mindebből tehát kétségtelen, hogy Nagy Lajos udvarán kivűl megfordult még a cseh és osztrák udvarnál is, és hogy egy ideig Stiriában Pettaui Hertnid kenyerén élt. Sokkal nehezebb kérdés azonban ezeket az adatokat időrendbe szedni. E tekintetben úgyszólván puszta combinatióra vagyunk utalva, s valahány író csak foglalkozott is ezzel a kérdéssel, mind más eredményre jutott. Minthogy az érvek, a melyek alapján e kérdéshez hozzá lehet szólni, Mügeln munkáiban vannak lefektetve, kénytelenek is vagyunk ezt a kérdést későbbre halasztani. Korára kétségtelenül költeményei tettek legnagyobb hatást. Ezekkel szerezte jó hírét, kenyerét és positióját. Ezekkel szerezte meg magának azt a tiszteletet is, melyről dalostársai tesznek említést. Költeményei vaskos kéziratokban maradtak fen, közülök azonban csak Müller Vilmos adott ki egynehányat.3) Költészetével Schröer Károly foglalkozott behatóan.4

) Schröer különösen Konrad von Würzburg-han látja költészetének mintaképét,5) míg Grervinus6) és Müller 7) Frauenlob hatását is fel vélik ismerni benne. Mesterkélt költészetének jellemzése nem ') Hertnît von Petou in Stîrlant gesezzen bí der Trâ. 2) In lob dem hertzogen Rudolffen dem virden von Osterreich wann ich den namen seiner wirdickeit in das puches haubt meines getichtes zu allen tzeiten setz durch recht und auch von schulden. s) Fabeln und Minnelieder von Heinrich von Müglin. Göttinger Studien, 1847. l) Die Dichtungen Heinrichs von Mügeln nach den Handschriften besprochen. Sitzungsberichte der Wiener Akademie, LV. 451—522. 1. •0 Id. h. 457. 1. «) II. 155. 1. ') Id. h. 7. 1.