Századok – 1907

Történeti irodalom - Relković Néda: Buda város jogkönyve. Ism. D. S. 260

TÖRTÉNETI IRODALOM. 261 megjegyzésekkel : Tárgyi egyezés, tárgyi hasonlóság, gondolati hasonlóság, tárgyi egyezés és hasonlóság stb. A végén sincs semmi eredmény-összefoglalás. Ebben az alakban tehát ez a fejezet, a melyre írója nagyon sok és fáradságos munkát pazarolt, czéltalan s alig használható. Mert ez a fejezet nem készülhetett más czélból, mint hogy kimutassa az Ofner Stadtrecht kapcsolatát a sváb és szász tükörrel, a német és hazai jogkönyvekkel ; hogy feltüntesse, micsoda új jogokat kaptak itt a telepesek királyainktól, és hogy e szabályokból mi ment át a tárnoki jogba. A fent idézett sorok is világosan ezt bizonyítják. De ki lesz az, a ki már most a 77 lapra terjedő párhuzamos szöveget átnézve, képet alkothatna magának arról, hogy pl. IV. Béla 1244-iki, IV. László 1276-iki vagy Zsigmond 1403-iki törvénye mennyiben forrása a jogkönyvnek, s hogy viszont a tárnoki jog mennyiben használta ki emezt ? A ki erre kíváncsi, az hozzáláthat e rész tanulmányozásához, hogy keserves munkával maga vonja le az eredményeket. Kár volt ezt az anyagot a budai jogkönyv sorrendje szerint közölni. Ha első sorban csak a szász és sváb tükör, a magdeburgi és hallei s ezek mellett némely tőlük származó jogkönyvnek kapcsolatait tárgyalja s ezt összekapcsolja vala az első fejezettel ; ha azután a hazai német jogkönyvekhez való viszonyt tünteti vala fel ; ha külön felsorolja a királyi privilégiumokból vett helyeket, és végre rámutat a tárnoki jog forráshelyeire : mennyivel mélyebb, mennyivel eredményesebb lesz vala az egész elrendezés. Az elrendezés — mondom — mert a munkát, mit e feladat megkövetel, Relkovic Néda lelkiismeretesen végezte el. Ha a jelzett módon jár el, akkor az első rész nem lenne csak bevezetés, hanem a másodikkal egyenlő rangú fele a munkának. A második rész czíme : Buda város jogkönyvének művelődéstörténeti vonatkozásai. Ez volt a pályatétel. Itt a felosztás is jó. A helyrajzi viszonyok rövid ismertetését a polgárság különböző osztályainak ismertetése és a magánjogi szabályok követik, majd a város kormányzása, viszonya a királyhoz, közigazgatása, tisztikara, kanczelláriája, az igazságszolgáltatás, a vallási és erkölcsi, azután a gazdasági viszonyok. Az utolsó fejezet a mindennapi életről szól. De ennek itt kevés értelme van. A jogkönyv nem az a forrás, mely a mindennapi élet viszonyaival ismertetne meg bennünket. Más forrásokat pedig a szerző nem dolgozott fel, s így a sok ismétlésen kivűl csak néhány új adatot hoz fel, a mit azonban könnyen be lehetett volna osztani a munka más részeibe is. Ebből a visszásságból származik némely együgyű fordulat, pl. »a bútorokról csak keveset tudunk ; a legszükségesebb : az ágy, asztal és a szék megvolt« ;