Századok – 1907

Történeti irodalom - Jahresberichte der Geschichtswissenschaft; l. Schuster Georg. - Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina VIII. IX. Bd. Ism. Téglás Gábor 250

256 TÖRTÉNETI IRODALOM. a középkorban is nevezetes Dimno-Dumno, a mai Duvno vidékén, Duvanjsko-poljén, Zupanjac-nál akadt rá. A Salonától Trilj, Arzano-Brekalo és Prevalon át használt római utat már az illyrek kezdeményezhették, mert Krisztus előtt 156 telén fakunyhóktól övezett hegy-várként foglalta el itt C. Marcus Figulus consul Delminiumot.x) Erre a favédműre utal Florus -) is, mert Marcim consul utóda, P. Cornelius Scipio Nasica is kénytelen Strabo szerint a fa várakba összesereglett hegyi lázadókat kiostromolni.s) Az ásatások számos ékszer mellett az Augustustól Theodosiusig terjedő érmeket, egy bronz-szobor balkarját, a fórumnak Kr. előtt 18/19-ben történt építési emlékkövét és a M. Antonius Gordianus nejének Tranquilliniá-nak szentelt oltárt deríték fel a Crkvina (templom) nevű romhalmazban. A Karaula nevű helyen Diana, Diana et Silvanus oltárai, az Eminovoselon egy téglagyár, Letkánál a Jovi inturbato (?) oltár, majd a Duvanjsko-polje különböző pontjain számos felírás, Sarkophag, 8 görög, 121 római érem Athanarich-ig jelzi a terület erős lakottságát. A Lasna-völgyből került elé az a thrák ólomtábla is, melyhez hasonlót Duna-Pentele, Magvar-Egres és a Rumával szomszédos Petrováczról ismertetett Hampel József »a lovas istenségekről« szóló tanulmányában.1) Herczegovinában Konjica, a Narenta-mellék őstelepe fejlődött római várossá. Mostár mellett a Bjelo-poljén Potocinál Deo Soli invicto Meterae (vagy Meteri) szentelt oltár s Vratnicánál egy Mithra-tábla Antonius Menander Aphrodisiustól, ujjmutatás arra, hogy Cilicia Aphrodisius parti városából terjesztették a Mithra-cultust B) ide, hol az éremleletek szerint még a IV. században is antagonistája lehetett a keresztyénség terjedésének. Konjicában Prozor-Arupiumban6) is Arcadiusig terjednek az *) Strabo VII. 5. 5. Δέλμιον δε μεγάλη πύλις, ης έπυινυμον το έθ-ρος μικρόν ο' έπαίησε Νασικάς και το πεδίον μηλοδοτον Ο'.ά τήν πλεονεξίαν των «vöfjoj—(Ο ν. 2) Appian. III. 11. . . . χαί συνήλασεν όμως Ις πόλιν Δελμίνιον . . . ουδέν δέ πρός έχυράν πόλιν έ£ έρόδον δυνάμενος, ουδέ μηχανήμασιν iyiuv -/ρν^αθ-αι δι« το ϋψος ηρει τας άλλας έπι9·έων ερημότερα^ ανδρών ύπό της ές το' Δελμίνιον συνόδου γενόμενος, εϊτα διπήχεας κορόνας πίσση χαι 6-είψ val στυππίιμ -εριβκλών εξ το Δελμίνιον εκ καταπελτών έσφενδύνα αϊ δ' ύπο' την ρο'μης έξεκαίοντος και φερόμεναι καθ-άπερ λαμπαδες όπου τύχουν ένεπίμπρασαν, εως πολλά μεν κατεπρήυβ-η, καί φερομέναι καθάπερ λαμπάδις, όπου τυ-/οιεν ένεπιμπρασαν έως πολλά μέν κατεπ^ησ&η. 3) Florus II. 25. Delmatae plerumque sub silvis agebant ; unde in latrooinia promptissimi. Hos iam pridem Március consul incensa urbe Delminio quasi detruncaverat. *) Archaeologiai Értesítő, 1903. évf. δ) T. Cumont : Textes et monuments figurés relatifs aux mystères de Mithra, I. köt. 240. és 244. 11. 6) Bosnisch-hercegovinisehe Mittheilungen, VI. 208. és 243. 11.