Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - II. bef. közl. 219

234 SÖRÖS POKGRÁCZ. püspöknek Forgách Ferencznek ; de nem is lehet, hiszen Speyeren túl sohasem jutott s akkor sem volt módja, hogy oly emberekkel érintkezzék, a kiktől politikai viszonyokban való tájékozódást, diplomácziai érintkezésekbe való betekintést nyerjen ; a politikai viszonyok, diplomácziai alkudozások összebogozott szálait nem tudja oly biztos kézzel oldogatni, mint Verancsics vagy Istvánfiy, de úgy látóköre, mint politikai belátása — ízlését nem is említve — hasonlíthatatlanúl szélesebb és mélyebb mint Szerémi Györgyé, a ki szintén írt azon idők történetéről, melyekről Zermegh beszél. Nem valami elegáns, de mégis a napi életben az iskolázottabb, csiszoltabb egyénektől használt latinsággal beszéli el a maga mondanivalóját, melylyel fogyatkozásai, hiányai mellett is jó hasznára lett volna Forgáchnak, ha ez — miként Istvánfiy, Brutus, Bethlen Farkas, Révay megtették — szintén értékesíteni tudja munkájában Zermeghnek becsesebb tudósításait.1) A kis munka megírása nem került hosszabb idejébe Zermeghnek, a ki öregsége ellenére megtartotta, ha nem is emlékezetének élességét, de szelleme frisseségét. Nem lett törődött, a világgal már nem törődő aggastyán, sőt a közügyek, megyebeli események is érdekelték. Talán régebbi hivatalos állása is számbajött, de mindenesetre némi szerepet kellett vinnie megyéjében, mert különben a nemesség bizalmából nem lett volna az 1582 január-havára összehívott országgyűlésen Nyitra megye képviselője. Az országgyűlésen azonban semmiféle jelentősebb szerepe nem volt ; legalább is olyan nem, hogy emlékezete reánk maradt volna. |j Kajdacsé (399. 1.), hogy Tolna »oppidum ad Danubium perquam celebre« (402.1.), Szatmár és Németi közt folyik a Szamos (407. 1.), a moldvai vajdának Szucsva a székvárosa (412.1.), jöhetnek számba ; de ezek olyan adatok, hogy jórészt nem Zermeghból fogjuk őket megtanulni. ') Forgách pl. arról, hogyan fogták el Perényit a koronával, azt írja, hogy »Perenus ad Ferdinandum... cum statim descivisset, deinde ab Michaele Kessereo, palatino regni captus est una cum uxore, et caput uxoremque coronae pactione redemit. Ita corona iterum ad Johannem rediit.« (Magyar Tört. Emi. írók, VI. 381. 1.) István ff y Miklós, midőn Forgách művét olvasta, tüstént észrevette a tévedést, melytől Zermegh megszabadíthatta volna Forgáchot, és meg is jegyzetezte a helyet : »Az koronát Prini Péterrel egyetembe nem Keserő Mihály fogta volt meg, ki régen immár megholt volt, hanem igy esett« stb. A következő sorokban azután elmondja, a mit Zermegh munkájában olvasott (a mai I. köt. 12. fej.) s a végére odajegyzi : »Zermeghius in sua história manuscripta.« Pedig Zermeghnek ez a része, még a török történetírásba is átment, bár nem közvetlenül, hanem Istvánffy által. Olv. Thúry : Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz. Századok, 1892. 575. 1.