Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - II. bef. közl. 219

224 SÖRÖS POKGRÁCZ. hogy pihenése óráiban foglalja írásba ifjúságának emlékeit;1

) hadd kedveskedjék azzal a maga történetíró öcscsének, a kinek számára egyetmást maga is elmondott, jegyezgetett.2

) És Zermegh épen azokról az eseményekről nyújthatott fölvilágosítást, a melyekről aránylag keveset tudtak, a szlavóniaiakról. Forgách pedig, a ki amúgy is szeretett földolgozott munkákból, mondhatnók monographiákból meríteni,3

) igen alkalomszerű segítséget kapott volna a maga kortörténelméhez, melyen még betegen, olaszországi tartózkodása alatt is dolgozgatott.4

) Zermegh nem sokat kérette magát, s ha nem is valami bőséges, de mégis vagy ötvenlapos munkát írt János és Ferdinánd királyok harczairól, attól az időtől kezdve, hogy a mohácsi csatavesztés hírére II. Lajos özvegye Pozsonyba menekült, egészen János király haláláig. Mária özvegy királyné (hogy rövidesen ismertessük Zermegh munkáját) a török mohácsi győzelme után kevés kíséretével Erdély és Mihály vajda története, 278. 1.) Az ellen, hogy Nadányi János írta volna, nem is számítva azon nyelvi nehézséget, hogy ez a latin életrajz alá J. N.-nel jegyezte volna alá nevét (v. ö. Molnár említett dolgozatáról írt bírálatomat. Századok. 1896. 743. 1.), nagyon jól mondja Denis (id. m. 621. 1.) ezt : Allein man bedenke, ob ein reformirter, wie Nadányi war, leicht den Ausdruck lutherana labe infectus von Zermegh gebrauchet würde ? A mit ehez Podhradszky analógiának fölhoz, az nagyon ártatlan dolog. Azt mondja, hogy Nadányi Perényiről is így nyilatkozik : nec Ferdinando nec Joanni fidus. quod lutheranismum a Latorcza usque Agriam propagavit. (Tudománytár, 1839. 225. 1.) Nádasi János jezsuita szerepeltetése semmi más, mint küzködés Istvánfiy szerzősége ellen, melylyel szemben Bél Mátyás tekintélye (a Schwandtner-kiadás előszavában, XVI. 1.) maga erősség, nem számítva az itt is fölmerülő nyelvi nehézséget, hogy Nádasi sem N. J. aláírást használt volna. — Nehezebb arra felelni, mikor lett Zermegh lutheránussá. Az Istvánfiy életrajzi vázlata mintha élete vége felé utalna bennünket. Az, hogy I. Ferdinánd a kamarai hivatalnokoknak az új vallás elfogadását megtiltotta (Podhradszky id. h. 242. 1.), csak Ferdinánd idejére számít. Hermann 1560-iki ajánlása mintha arra vallana, hogy ekkor még nem mutatott oly magatartást, mely miatt Luther hívének tartották volna. Miksa lutheránus, vagy mint legújabban mondják, közönbös, II. Józsefszerű fölfogása mellett, a melylyel Dudith András csúfos apostasiáját is el tudta nézni, könnyen lehetett protestáns. Ha valami bőségesebb adatunk volna Zermeghnek Forgách Simonnal való érintkezésére, ennek hatását keresnők, a ki a lutheri tanításnak nemcsak híve, hanem épen Nyitra megyében támogató barátja volt. V. ö. Ipolyi : Veresmarti Mihály XVII-ik századi magyar író élete és munkái, 54. 1. *) Erről a Vita auctoris szól. 2) V. ö. Ghimesi Forgách Simon báró, 50. 1. és Forgách Ferencz élete, 39. 46. 51. 11. 3) Madzsar : Adatok Forgách Ferencz kortörténelmének kritikájához, 13. 1. Bártfai Szabó László : Ghimesi Forgách Ferencz váradi püspök évkönyvei, tekintettel művelődéstörténeti adataira, 50—57. 87. és köv. 11. <) Óváry id. m. II. 198. 1.