Századok – 1907

Tárcza - Antos János 1848/49-iki vezérkari honvéd-alezredes hátrahagyott emlékjegyzetei 173

176 TÁRCZA. közelében táborozott. Szerezsányai közt ülve, pöffeszkedve, büszke lenézni akarással fogadott engem, — mert magyar voltam ; utálattal fordulva távoztam el s hajtattam Bécsbe a Burg-kapu felé ; itt leszálltam ; a kapu közt felösmert egy national-gárdista őr s e szóval fogadott : Hier ist ein schwarzgelber Hund ! Közeledett felém, mintha le akarna tartóztatni ; — felemeltem sétabotomat, mondám : Rühre nicht, ich bin ein ungarischer Magnat ! A lármára kijött az őrtiszt és illedelmesen mondá : Ich schicke Sie mit verlässlichen Gardisten in die Aula, dort werden Sie in jetziger Zeit am besten untergebracht. Az ostrom alatt ott voltam komornyikommal — s tisztességesen bántak velem mindig.« Récsei apámat jól ismerte ; szívélyesen beszélgettünk s őszintén elmondta, hogy a székelyek érdekében minden lehetőt elkövetett, de úgyszólván semmi sikert sem ért el. Beszéd közben előhozta, hogy egy alkalommal Ferencz József ő felségének körülményesen elbeszélte, hogy az ő erdélyi rokonait Magyar-Igen, Sárd körűi, mily borzasztó kegyetlenséggel kínozva ölték meg, — ő felsége az ablak felé fordulva azt felelte : »Morgen ist eine Revue, ich hoffe, Sie werden dabei sein.« Feleségem édes anyjáról eszembe juta egy eset. 1848 karácsonykor Bem Kolozsvárt bevette, s ekkor a sereggel bevonult. M vitéz honvédhuszár-őrnagyot anyósom ebédre hivatta ; ebéd után szivart adott s egy eltépett írással kínálta, hogy szivarra gyújtson. M nézi, elpirul, könny esik ki szeméből ; az eltépett papir 12,000 pfrtról szóló kötvény volt, a mivel M apja adósa maradt gróf Rhédei Ádámnak. Ilyen vala idvezült anyósom, ki nekem a szó teljes értelmében édes anyám vala. A bezárt honvédekre egy nap több ezer pfrt kiadást tett, s midőn ő Budapesten szakadozott, rongyos czipőben járt, a jótékonyságot gyakorolta olyan időben, midőn az tiltva volt s fejével játszott. Ilyen volt báró Radák Istvánné, gr. Rhédei Klára. Dicsőült feleségemben kihalt a báró Radák család s édes anyjában a gróf Rhédei család egy ága, s most már a gróf Rhédei család egészen kihalt. Mily kár a hazára ; kik pótolják őket ! Uram, légy vélünk, ha esteledik ! * Gróf Leiningen 1848/49-iki honvédtábornoknak naplója ezen a télen kiadatott a Budapesti Hírlapban. A 18-ik folytatásban gróf Zichy kivégeztetéséről ez áll : »Görgei beszélte Leiningennek, hogy Zichy az utolsó pillanatban megmérgezte magát — s mint élettelen hullát akasztotta fel egy katona.« Ez meggyőződésem szerint tévedés. Ugyanis itt Abonyban lakott egy régi jó ösmerősöm, gróf »