Századok – 1907

Történeti irodalom - Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Ism. Erdélyi László 161

166 TÖRTÉNETI IRODALOM. és közrebocsátjuk azok számára, kik szintén érdeklődnek a dolog iránt. Iskolás helyek a Száva-Dráva közt : Zágráb, továbbá Csötörtökhely, Iváncz, Monoszló, Szaploncza (Kőrös megyében), Kamoncz (Szerém m.) ; — a Dráva-Duna közt : Siklós, Pécs, Gyula (Baranya), Kesztölcz (Tolna), Kálmáncsa, Marczali (Somogy), Veszprém, Pápa, Üjsziget, Pápócz (Vas), Sopron, Győr, Székesfej érvár, Visegrád, Öbuda, Buda ; — a Duna-Tisza közt : Pest, Selmecz-, Béla- és Körmöczbánya (Hont), Zólyom, Beszterczebánya, Radvány (Zólyom), Varasd (Bars), Somorja, Pozsony, Modor. Nagyszombat, Trencsén, Vágbesztercze, Nemsova, Hibbe, Tarnócz, Szentmiklós (Liptó), Felka, Lőcse, Késmárk, Igló, Szepes és Váralja, Horán, Csötörtökhely, Krompach, Szomolnok (Szepes), Gicze (Gömör), Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Sáros, Sóvár, Tarcza (Sáros), Sárospatak, Tálya, Liszka, ör, Kisbári, Nagymihály (Zemplén), Ungvár, Feketepatak (Bereg), Kassa, Homrogd, Mizsle, Újváros, Somodi, Szántó, Szikszó, Tihany, Göncz, Meczenzéf (Abauj-Torna), Eger. Gyöngyös, Pásztó (Heves), Szeged ; — a Tisza és Erdély közt : Mezősomlyó (Krassó), Kovászi (Arad), Gyula (Békés), Várad és Telegd (Bihar), Dada (Szabolcs), Nagybánya (Szatmár) ; — Erdélyben : Kolozsvár, Szamosfalva, Teke (Kolozs), Torda, Detre (Torda-Aranyos), Gyulafej érvár, Borbánd, Sibisán, Szentimre (Alsó-Fejér), Szászváros, Kásztó, Berény (Hunyad), Nagyszeben, Szászsebes, Szelindek, Ludas, Farkasfalva, Bendorf (Szeben), Brassó, Botfalu, Feketehalom, Höltövény, Keresztényfalu, Rozsnyó, Szászhermány, Szászmagyaros, Veresmart, Vidombák, Volkány, Prázsmár (Brassó), Szepsi, Hidvég (Háromszék), Nagysink, Berethalom, Sálya, Kisselyk, Kiskapus, Egerbegy, Baromlak, Baráthely, Buzd, Eczel (N.-Küküllő), Erzsébetváros, Bázna, Bogács, Kőrös, Földvár, Völcz (K.-Küküllő), Székelyvásárhely, Régen (Maros-Torda), Besztercze. Az iskoláshelyek túlnyomó nagy része az északi és keleti (erdélyi) felvidékre esik ; amarra 55, erre 51 név, úgy hogy a többi vidékre, az ország nagyobb felére csak 31 név marad (a Drávántúl 6, a Dunán-túl 16, a Duna-Tisza közt 2, a Tiszán-túl 7). Mi ennek az aránytalanságnak oka ? Az egyik tagadhatatlanúl a Duna-Tisza-melléki levéltárak pusztulása a török hódoltság korában, s a felvidéki és erdélyi szász levéltárak épsége, gazdagsága. A másik ok az, hogy a messze nyugatról elég későn bevándorolt németek magukkal hozták s kereskedelmi összeköttetéseiknél fogva mindig ápolták az iskola szeretetét és szükségességének tudatát, s kezdettől fogva élvezett, nagy területekre kiható autonómiájuk és gazdagságuk képesekké