Századok – 1907

Történeti irodalom - Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Ism. Erdélyi László 161

164 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1543 közt Budán hét, Szegeden öt, Pozsonyban négy, Brassóban három iskoláról szólnak a számadások s egyéb adatok. Az iskolamesterek fizetését évi 50, 80,100 frtig emelték, a mi akkor majdnem a katonatisztek fizetésével ért föl, s a mihez még sok mellékes fizetés is járult éneklés, temetés, harangozás, ajándékok, magántanítás stb. czímén. A tanulás tárgyai névleg mindvégig ugyanazok : a trivium és quadrivium hét művészete, a mely keretnek tartalma azonban szintén fejlődött ; egyes városokban a latin helyett a német nyelvet tanították, a tanítás módszerében önálló kísérletek történtek s a könyvnyomtatás megszaporította a tanítás fő eszközét, a könyvet. A régi városi egyházi iskolák végűi majdnem észrevétlenül mennek át a korábbi deák, baccalaureus és magister iskolamesterek kezéből a hasonlóan egyetemi tanulmányokat végzett, de Luther tanításaihoz szító s világhírű tudósok nevelési elveiért lelkesedő új tanítók kezébe, kikkel azután katholikus részről az épen 1540-ben megalapított »Jézus kompániája«, hitvédő »csapata« vette fel a versenyt. A szerző aggodalmas pontossággal alkalmazkodik a tételhez, midőn vizsgálódása köréből majdnem teljesen kirekeszti a káptalani és monostori papképző iskolákat, jóllehet ezek szintén az elemi ismereteken kezdték az oktatást s mintául szolgáltak a kis falusi és a nagyobb városi iskoláknak, oktatásmódjok tárgyalása tehát kiegészítette volna az utóbbiakra vonatkozó régibb, hiányos adatokat. Egyáltalán leghasznosabb lett volna 1540 tájáig az oktatásügyet egész teljességében tételűi kitűzni és letárgyalni, s az egész anyagon uralkodva, meg lehetett volna pontosan különböztetni, hogy mi volt benne az elemi, a közműveltségi és a szakbeli vagy felső oktatás tárgya, módszere stb. A hol az egyes adatokat a szerző helynevek szerint csoportosítja, ott a falvak és városok nevei két külön fejezetben a kezdőbetűk a-b-c sora szerint vannak elrendezve. Ezt az eljárást tartjuk legkevésbbé szerencsésnek Békefi nemcsak ezen, hanem egyéb becses munkáiban is. Az a-b-c sor nem nyújt semmi okozati, szerves összefüggést, semmi fejlődésbeli tanulságot, hanem tulaj donképen csak arra jó, hogy -valamely ismert nevet a névjegyzékekben gyorsan megtaláljunk, s erre való a tárgy- és névmutató ; de rendszeres tárgyalásban ennek nincs helye, legkevésbbé a történeti tárgyalásban, a hol csak a tárgyi rokonságnak, a földrajzi egymásmellettiségnek s az időrendi egymásutánnak van jogosultsága, mert csak ezek nyújtanak áttekinthető és egységesebben jellemezhető csoportokat. Az a-b-c sorrend következménye az, hogy az egyik fejezetben 54 falusi, a másik fejezetben meg 83 városi iskola története, sokszor rokon vagy azonos adatokkal, összesen 137 külön csoportot alkot, úgy