Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143

146 TA.KÁTS SÁNDOR. (timár defterdár) is megerősítette, s Pravner János győri generális hitlevelet (még pedig magyar nyelvűt) adott Csáthynak, hogv »egyébféle jóbbágyos molnárok szokása szerint az malombeli igazságot minden esztendőben vagy ő, vagy az ő maradékja jámborúl tartozzék megadni.« *) Ilyen szerződés és hitlevél egész sereggel áll a kutató rendelkezésére. Kétségtelenül kitűnik ezekből, hogy a török pasák és urak nagy gondot fordítottak a malmok fentartására. A maga területén a német is igyekezett a malmokat fentartani és szaporítani. A hadi tanács üvárt, Győrött, Komáromban stb. úgy a XVI-ik, mint a XVII-ik században sok derék malmot építtetett, s így alkalmat adott a mieinknek, hogy a jobb szerkezetű és tökéletesebb (nyugati) malom-gépelyekkel megismerkedhessenek és saját malmaikban azokat alkalmazhassák. Erre különösen azért volt szükség, mert a magyar malmok, bár szerkezetük legtöbbnyire igen elmés volt, gazdasági szempontból sok kívánni valót hagytak fen. Első és főhibájuk az volt, hogy malompor, hulladék, korpa stb. czímén igen sok gabona kárba veszett az őrléskor. Második hibájuk az volt, hogy a legtöbbjében hiányzott a szitáló és a rostáló gépely, s így a korpát a liszttől el nem választották. A legtöbb magyar malom nem is lisztet, hanem csak darát, kását és mixtúrát őrölt. A nép ugyanis csak derczével és mixtúrával élt. Ez utóbbi alatt olyan keveréket értettek, a miben babot, lencsét, borsót (később tengerit is) összeőröltek a gabonaneműekkel.2) Igazi fehér búza-lisztet csak igen kevés malmunkban őröltek. Az úgynevezett mund-mehl Magyarországon nem is volt kapható, s ha az udvar itt tartózkodott, a finom lisztet mindig Bécsből hozatták. A magyar uraknál az a szokás járta, hogy a búzát őrlés előtt megmosatták, azután megszáríttatták. Ezt nevezték mosott búzának. A szárításra búzaszáraztani való lepedőket és deszkákból készült búzaszáraztókat használtak.3

) A búzalisztet élesen megkülönböztették a gabonaliszttől és a búza utolja liszttől.4

) A magyar malmok legtöbbjének az a hátrányos oldala volt, hogy nyáron át alig őrölt valamit. Majdnem mindannyija úgy épült, hogy csak nagyobb vízállás mellett forgott, s így az év jó részében semmit sem őrölt. Sajátságos jelenség a XVI. és XVII. században, hogy nagy folyóvizeinken, a Dunán és a Tiszán, sokkal kevesebb malmot találunk, mint a kisebb folyókon. Legtöbb malom a Dunán abban a ») Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 60. nr. 6. 1608. a) A legszokásosabb mixtúra babból, borsóból, árpából és zabból készült. ») Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 21. nr. 16. 1684. l) Gabona alatt árpát, rozsot és zabot értettek.