Századok – 1907

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1

8 KÁROLYI ÁRPÁI). azonban, a ki az írott emlékek óriási tömegéből az ezen korbeli magyarság mély és minden összehasonlítást kiálló vallásosságáról magának meggyőződést szerezhetett, jogában áll a kritika e tételét kétségbevonni. Lehet, hogy a hatszázados indogermán befolyás jótékonyan mozdítá elő a fogékonyságot amaz őszinte vallásosság iránt, mely a XVI. és XVII. századbeli magyar nép psychéjében terebélyes fává növekvék. De ha ez igaz, akkor a hit dolgában való türelmességet, ezt a fönséges anachronismust oly időkben, mikor a kulturnemzetek fiai a vallás miatt még öldökölték egymást, kettős önérzettel írhatjuk a magyar faj józanságának javára. E mívelődéstörténeti momentum mellé, melynek értékét emeli az, hogy általa e téren is egyszer, bár rövid ideig, az európai kulturnemzetek élén haladhattunk, méltán sorakoznak az 1606-iki békemű alkotmánytörténeti és közjogi elemei. Nagy jelentőségüket nyomatékkal kell hangoztatnom, mert bennük állam jogunk fejlődésének egyik fordulópontjához értünk. Becsukott kapujához egy rövidebb múltnak, küszöbéhez egy hosszabb, közel háromszázados jövőnek . . . Alkotmányunk amaz időszakában, melyet a szakirodalom a szent korona elmélete korának nevez, a természetes fejlődést egy világtörténeti esemény, a mohácsi veszedelem metszette ketté. Az erőszakos megszakítás nyomában a magyar földön lassankint egész csoportja a külföldi államintézményeknek tűnik föl, melyek a mi közjogunkkal semmi összefüggésben nem állanak, fölfogásunkkal s jogérzetünkkel öszhangban nincsenek, nem a magyar néplélek alkotásai, s mégis behálózzák, sőt hatalmukba kerítik a közéletet s mélyen benyúlnak a magánélet számos viszonyaiba is. Jórészben nem volt ugyan hazai őstermék az sem, a mi Mohács előtt közjogi életünk vegyelemeiben mutatkozik ; de önkénytes, jól megválogatott receptió után, lassú adaptatió folyamán áthasonult, magyarrá vált s mint ilyen keringett azután a nemzeti test nedveiben, hogy a természet törvényei szerint újabb rügyeket fakaszszon. Azok az idegen intézmények azonban, melyekkel 1526 után ismerkedünk meg, nem ekként akartak közjogi birtokunk kiegészítő részeivé lenni, hanem hirtelen és kéretlenül rohantak reánk. Nem szemzeni, nem oltani törekedett a kertész,