Századok – 1906

Történeti irodalom - Jorga; N.: Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen. Ism. Kropf Lajos 938

TÖRTÉNETI IRODALOM. 941 lemzésénél pedig nagy megnyugvására szolgál, hogy a nagyszebeni, aradi és karánsebesi seminariumokban, hol a fiatal pópákat nevelik a magyarországi oláh íaluk számára, a tanárok valamennyien jó rumének (sind sämmtlich gute Rumänen), sőt néhányan közűlök fajuk lelkes apostolai is (begeisterte Apostel ihres Stammes) ; mely seminariumokban a növendék pópák a magyar nyelvet mint idegen nyelvet (fremde Sprache) tanulják ugyan, mert a magyar kormány rákényszeríti őket, a (Xénopol-Jorga-féle) oláh történelmet azonban nem, mert ez meg van tiltva, hanem csak az oláh nyelvet és irodalmat ápolhatják és szorgalmasan olvassák a nemzetiségi irányú (nationalistische) könyveket meg hírlapokat. Azért — a szerző szerint — mikor a fiatal pópa megérkezik nyája körébe, ő az első ember a faluban, ki többet ér, mint a kormány szolgálatában álló valamennyi magyar és zsidó együttvéve. (II. 451. 1.) Jorga is jó oláh s ezért szíve szerint gyűlöli nemcsak a magyarokat, hanem az Isten választott népét is. Ugv látszik, ő nem ismeri azt a szellemes mondást, hogy minden nemzet olyan zsidókat kapott osztályrészül a Mindenhatótól, a milyeneket megérdemelt. Azt azonban készséggel el kell ismernünk, hogy Jorga nagy szorgalommal dolgozik és halomszámra gyártja a sok könyvet. Ebben a munkájában is sűrűen idézi már megjelent, sajtó alatt lévő vagy kéziratban kész avagy készülő munkáit, melyekhez azonban az oláh haza határain túl nehéz dolog hozzáférni. Munkáinak tudományos értéke rendkívül váltakozó, s ezért sokszor megtörténik, hogy ha nagy bajjal megkeríti valamelyikét a tudományra szomjas olvasó, kiábrándulás vár reá, mert némelyik nagyon is silány portéka. Legtöbbnyire oláh nyelven vannak művei írva s így a nyugat-európai olvasó érdekében czélszerűbb lett volna egy német munkában egyenesen az eredeti forrást idézni. Erre azonban a szerzőnek nem volt ideje a nagy sietségben, s ezért megtörténik az is, hogy pl. Rymer Foedera-it idézi, de már a kötet-és lapszámot az európai könyvtárakból többnyire hiányzó, rövid életű oláh Archiva istoricä-ban kell megkeresnünk, a mi arra a meggyőződésre vezet bennünket, hogy Jorga csak másodkézből idézi forrásait — természetesen időkimélésből. Ámbár a dolog természeténél fogva sűrűen foglalkozik a magyar történelemmel, hazai forrásainkat csak ritkán idézi, a mit részben annak a körülménynek kell tulajdonítanunk, hogy a Hurmuzaki-féle gyűjteményben az erdélyi oláhok történetére vonatkozó számos okiratot újra lenyomtattak s maga Jorga is közölt némely munkáiban okirat-másolatokat hazai gyűjteményeinkből. És most újra megragadom az alkalmat, hogy figyelmeztessem fiatalabb történetíróinkat, mily hasznos munkát fog-SZÁZADOK. 1906. X. FŐZET. 62