Századok – 1906

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Felelet Zolnai Gyula válaszára 924

TAKÁTS SÁNDOR. FELELET ZOLNAI GYULA VÁLASZÁRA. 925 vasat isten csodájának mondta, pedig három gyönyörűen írt urbáriumban olvashatja. íme így bizonyított be Zolnai mindent ; így, hogy a mit egyik nap vad dolognak mond, azt másnap a helyesek közé iktatja. S nem ő ítél felületesen, hanem én, a ki egy betűt vissza nem vontam s nem is változtattam. Különben, hogy Zolnainak véleményére mit lehet adni, azt fényesen igazolja a következő dolog. Első bírálatom megjelenése után Zolnai az ő válaszában (Nyelvőr) ezt írta : »elszédülök attól a rengeteg aprólékos gazdaságtörténeti tudástól, szövetek színének, gallonok, rásák, csimazin-posztók, remek nadrágok alapos részletekig ható ismeretétől, melyek nagy részéről eddig nemcsak én, de Takáts Sándoron kivül történettudósaink sem tudtak !<< A következő számban pedig ugyanez a Zolnai minden további bizonyíték nélkül a gallont, rását és csimazint már az üres és helytelen magyarázatok közé sorolta. Azután, hogy én az ő fentebbi nyilatkozata után a Századok-ba,n és a Magyar Nyelvőr-ben ú jabb hibákkal álltam elő, Zolnai gyöngeelméjűséggel, hihetetlen felületességgel, logikátlansággal és tudatlansággal vádol. íme ez az úgynevezett Zolnai-féle logika. Azt írja Zolnai a Századokban, hogy az én régi »olvasataim« (gyönyörű szó !) és nyelvtörténeti adataim megbízhatatlanok. Hát melyikről mutatta ezt ki ? Egyikről sem. Szorultságában tehát előveszi Benyák Bernát műszavait, a miket én szerinte megbotránkoztató hibákkal tettem közzé. Ez is Zolnai-féle igazmondás. Először is kijelentem, hogy Benyák szavai közül egyetlenegyet sem én másoltam, nem is én közöltem, megjelenésökről évekig nem is tudtam. Ezelőtt tizenhat esztendővel Benyák szavainak egy másolatát Szinnyei Józsefnek adtam át néhány sornyi bevezetéssel. Csakis ez a bevezetés volt az én írásom. Hogy kei ült ez a dolog évek múlva a Nyelvőrbe, én nem tudom. Akkor én külföldön voltam. Hogy a szók közt hiba is akadt, az természetes, hiszen correcturát sem kaptam s a szók megjelenéséről évekig nem is tudtam. S mivel állítólag hibák is vannak köztük, Zolnai a tizenhat év előtt átadott, nem is általam másolt és közölt szavakból azt meri következtetni, hogy mostani nyelvtörténeti adataim megbízhatatlanok. Kár, hogy ilyen czélra iskolai gyakorlataimat is át nem olvasta, mert hibát ott is találhatott volna eleget. A mi különben az olvasásra vonatkozó kijelentését illeti, ez kissé furcsán hangzik. Zolnai fogja ráin, hogy olvasni nem tudok, ő, a ki egész sereg levéltárat idéz az OklSz.-ban, a minek árnyékát sem látta soha ; ő vádol engem, a ki az Országos Levéltárban az aktákkal egyik tisztviselőtől a másikhoz szaladgált, hogy neki olvasni segítsenek. A bankó-só szóról Zolnai a következő geniális megjegyzést teszi : »Takáts tudatlansága és könnyelműsége gyártotta.« Azután a következő új nyelvtörténeti törvényt állítja fel : a míg a bankó-sót hiteles SZÁZADOK. 1906. X. FÜZET. 61