Századok – 1906
Értekezések - KEMPELEN BÉLA: Adalék a délvidéki német telepítések történetéhez 911
ADALÉK A DÉLVIDÉKI NÉMET TELEPÍTÉSEK TÖRTÉNETÉHE A Mária Terézia-korabeli délvidéki német telepítések története teljes részletességgel máig sincs feldolgozva. Azok a munkák, melyek e telepítésekkel kisebb-nagyobb terjedelemben foglalkoznak, nem ölelik fel e mozgalomnak egész történetét, minek legelső oka az, hogy a vonatkozó levéltári iratok jórészt a legutóbbi időkig hozzáférhetetlenek voltak s részben ma is azok. A régi okiratok közül azonban mind több és több kerül napfényre s ezek hova-tovább szervi kapcsolatba lesznek hozhatók egymással. így pl. Szentkláray Jenő, a ki Magyarország déli vidékeinek történetével talán legtöbbet foglalkozott, Száz év Délmagyarország újabb történetéből czímű munkájában egy szó említést sem tesz arról a körülményről, hogy az 1770 körüli délmagyarországi német telepítéseknél Kempelen Farkas kamarai tanácsos is részt vett, sőt, mint hozzám intézett levelében írja : hogy Kempelen a délmagyarországi német telepítéseknél közreműködött volna, arról semmit sem tudott. Munkájában említést tesz ugyan róla, a hol a későbbi országos (regnicolaris) bizottságról szól, hogy 1777-ben tervben volt gróf Niczky Kristóf mellé Kempelen kinevezése is a temesi bánságot az anyaországhoz visszakapcsoló bizottságba, ez a szándék azonban utóbb abban maradt. Mégis nem érdektelen dolog, hogy egy személynek tartja őt testvérével, Kempelen Jánossal, a ki ez időtáj t tábornok volt. Pedig a délvidéki német telepítések körűi Kempelen Farkas (1734—1804) tevékeny munkásságot fejtett ki, és talán nem fogunk vele ártani a történettudománynak, lia a kezünknél levő iratok alapján megvilágítjuk e szereplését. Kempelen Farkas nevével, kapcsolatban a délvidéki német telepítésekkel, először 1767-ben találkozunk.1 ) Grassalkovics gróf ugyanis a hadügyminisztériumnak bemutat egy elhelyezési ter') Mária Terézia 1767 jul. 11-én értesíti a m. udv. kamarát, hogy Kempelen Farkast »ad investigandum populationis statum in Banatu Temesiensi et oorrigendos defectus« biztossá nevezte ki. (Orsz. Levéltár : kincst. oszt.) 60*
