Századok – 1906
Történeti irodalom - Sasinek Fr. V. újabb munkái. Ism. Ernyey József 73
82 TÖRTÉNETI IRODALOM. majd Árpád vezérlete alatt ellenségeik elől futamodva, az Alduna és Tisza mellékére jutottak. Lássuk mármost az üldöző ellenfeleket, Konstantinus paczinakita népét. Ezek eredetileg a Jajk folyó mellékén laktak, míg a kozárok által ellenük izgatott uzok őket meg nem háborgatták. Egy részök ekkor leigázva a Volgán túl maradt, más részök átkelve a Volgán, a turk-bolgárokat verte ki. A kiszorított turk-bolgárok a Kaukazu3 szorosain Persiába menekültek, a többiek pedig a vezérökről elnevezett Lebediában húzódtak meg, majd pedig, mivel itt sem volt maradásuk, a kozárokkal egyesülve, Árpád vezetése alatt a Pruth és Szereth folyók közé szálltak. Osi ellenségeik, a besenyők, itt is rájuk akadtak, s mialatt Árpád a tiszamenti oláhok ellen harczolt, otthon maradt népét csaknem egészen kiirtották. Árpád ekkor az oláhoktól elvett területre szorult. Valószínű, hogy a besenyők elárasztották Erdélyt is; igy tehát ők lennének a mai székelység ősei, mert még 1002-ben is innen törtek be az országba. Megerősödésüket a görög császárnak köszönhették, a ki a mongol nyelvű népet felhasználta a többi szlávok ellen. Betöréseik a déli tartományokba mindenkor sikerültek 1048-ig, a mikor Bulgáriában megverték őket. Szerepelnek 1072-ben, mint Mosonban megtelepített hadi foglyok; legutoljára pedig 1339-ben, már elszlávosodva, a Moson-megyei Gátán, speculatores név alatt. Nyelvük a kunokéval azonos, tehát magyar. De míg a szétosztott besenyők — mint speculator es, siculi és parasztok — nyelvüket csakhamar elvesztették, a tömegben élő kunok nyelve megmaradt. A hol e két nép egymás mellett maradt, közösen magyaroknak nevezték őket, főleg mikor a kunokat tévesen hungari néven kezdték emlegetni. 11. A magyarok (pátóczok és kunok). Láttuk, hogy Ibn-Dasta és Al-Bekri magyarjainak Árpád népéhez semmi közük. Ezek a madzsgarok vagy uzok, oroszul polovczok (mivel vadászatból éltek, vagy mindig a mezőkön csatangoltak) később kezdenek szerepelni. Gallus krónikája 1018-ban említi őket, mikor a Pruthnál vereséget szenvedtek. 1061 — 1066-ban Magyarországra is betörtek, de Salamon megverte őket. Maradékaik máig élnek a Mátra-alján. A Kuma folyó mellett lakott nép másik része, a kumánok, vagy röviden kunok serege már 1086-ban kezd letelepülni Szabolcsban; ezenkívül többízben kisebb-nagyobb csapatokban egy-egy vereség után más vidéken is megszállanak, így Jászberény környékén, melynek nevet is adtak. A negyedik nagyobb telepítés (1097) Álmos seregének maradékából való, a mikor alkalmas eszközül mutatkoztak a szláv egyház