Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

878 RÉ THE I PRIKKEL MARIAN. puteos, fontes, ad arbores et lapides memorantur ; peculiari tarnen nomine Deum suum Deum Hungarorum (Magyarok Istene) uocabant. Antiquissimum sane est apud Hungaros dicterium, quo hostibus suis minari soient : Megemlegeted a magyarok Istenét ! — quasi peciiliaris aliquis tutelaris Deus pro Hungaris staret. Ita est : Deus patrum nostrorum nos tan quam eleetum suum populum ad Europaeam Chanaan eduxit, et inter tot funestas rerum conversiones intenta quadain vigilantia servavit. Vere non fecit taliter Dominus omni nationi /« *) Ugyanezen művének egy másik helyén azt állítja Szirmay, hogy háború alkalmával a véres kardot körülhordozó királyi ember e szókkal szokta volt fegyverre szólítani őseinket: » Vox Dei Hungarorum! vox popidi ! ut singulus ad destinatum locum armatus compareat, secus per media viscera scindendus, vei in perpetuam servitutem redigendus.« 2) Szirmay után Toldy Ferencz kardoskodik a »magyarok istene« név ősmagyar eredetű apperceptiója mellett a következőképen : »Ugy fogák fel őt (t. i. az Istent), mint népük saját védurát, mint magyarok istenét, mely név egész mai napig jelentékeny módon él a magyar nép öntudatában.« 3

) Ipolyi Arnold ugyanezt a véleményt nyilvánítja Magyar mythologiájában.4

) S hogy az újabb kutatók közül is megemlítsem a legtekintélyesebbeket, pl. gr. Kuan Géza ismert nagybecsű keleti forrásművében szintén ennek a hagyományos balhitnek ad kifejezést : »Hungari — úgymond — Deum sibi nationalem bellicosűmque effinxerunt in tertia mythologiae eorum epocha, quem Magyarok Istene nomiuabant, quasi nationalem Hungarorum Deum, quem symbolo gladii et spiculi adorare iis mos erat.« •') Beöthy Zsolt meg kereken a pogányság legnemzetibb képzetének és szólamának állítja a »magyarok istené«-1. Szerinte a magyar nemzet »keresztyénsége ellenére megtartja s mind máig őrzi régi pogányságának legnemzetibb képzetét és szólamát: a magyarok istenét«.6) 1) Hungaria in parabolis, 1804. 13—14. 11. 2) Hungaria in parabolis, 1804. 26. 1. 3) Nemzeti irodalom története, 1851. I. 17. 1. *) Magyar mythologia, 1854. 9. 1. 6) Relationum Hungarorum cum Oriente gentibusque orientális originis história antiquissima, Claudiopoli, 1892. I. 175. 1. c) A magyar irodalom kis tükre, 1900. 18. 1.