Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Az ágostai csata 866

TÁRCZA. 867 hogy hozzá levelet intézzen. Örvendünk rajta, hogy a dialógus Oppel kifogástalan fordításában, megfelelő jegyzetekkel, magyarul is megjelent. HANUSZ ISTVÁN : Állatregék hazai történetünkben és népmondáinkban. (Kecskeméti áll. főreálisk. Ért. 3 —19. 11.) — A szerző nagy buzgalommal gyűjtötte össze a hazai történetünkben szereplő állatregéket, melyek természetesen anekdotaszerűek. Tóth Béla ismert gyűjteménye tényleg forrása is a dolgozatnak. A csodaszarvas mondájától kezdve számtalan állatregét sorol fel a szerző, mely regék így összegyűjtve érdekes olvasmányúl szolgálnak. A dolgozat második felében a magyarföldi állatregékről van szó, de a magyar nép jós állatainak, szent madarainak felsorolását ez alkalommal nélkülöznünk kell. BÁLINT KÁROLY: A róm. kath. egyház szervezése és fejlődése hazánkban. (Szentgotthárdi áll. gymn. Ért. 3 —17. 11.) — Rövidre fogott s e mellett könnyen áttekinthető dolgozat. Egyes részletei ellen kifogás emelhető ugyan, de általában véve a tanuló ifjúság okulhat belőle. Azt hiszszük, tudományos értéket a szerző nem tulajdonít dolgozatának. KOHLBACH BERTALAN : Adatok Somogy vármegye ősművelödésének történetéhez. (Kaposvári áll. főgymn. Ért. 3—20. 11.) — A szerző a kaposvári főgymnasium és a Somogy vármegye tulajdonában levő bronzkori emlékek alapján a megye kelta lakosságáról értekezik. A megye területén a római hódítást megelőző korban kelták laktak. Egy részök nomád életet élt, más részök azonban megerősített városokban lakott, milyenek a mai Böhönye, Hencse, Szigetvár stb. helyén voltak. Műveltségűket a nagy számban ránk maradt leletekből lehet megállapítani. A szerző ezeket mutatja be ; ismerteti tehát a kelták támadó és védő fegyvereit, a bronzkori kőfegyvereket, a kelta szerszámokat, eszközöket, ruházatot és ékszereket, s végűi a kelta agyagipart. A becses dolgozatot hat táblán sikerült képek teszik tanulságosabbá. LAUKÓ ALBERT: Felső-Fehér vármegye. (Erzsébetvárosi áll. főgymn. Ért. 4—33. 11.) — Az egykori erdélyországi Fehér megye magában foglalta, a mai Alsó-Fehér megyén kívül. Hunyad, Nagy-Küküllő, Szeben és Fogaras megyéket, részben a Barczaságot s Háromszéknek is egy részét. Belőle alakult ki 1276 körűi Hunyad vármegye s a szászok Altes Land-ja. A vármegye tehát Erdély nyugati határától egész a keleti határig húzódott el, s így a keleti székely-magyarság szerves összefüggésben állott a Szamos és Maros mentén elhúzódó nyugati megyékkel, mi által hazánk ezen keleti részének magyarsága és magyar jellege biztosíttatott. Az idők folyamán