Századok – 1906

Tárcza - Kiss István (R.): Levél a szerkesztőhöz 862

862 TÁRCZA. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. A Századoh októberi füzetében (773. 1.) megjelent megrovásra a következőkben van szerencsém válaszolni : II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása cz. értekezésem külön kiadása a boldogult báró Radvánszky Béla által tervezett és a nagyobb köz- és magánkönyvtáraknak ajándékúl szánt Közlemények a b. Radvánszky cs. levéltárából czímű kiadvány számára készült (IV. köt. 7. sz.) és váratlan halála idején 1—4 ívei imprimálva, a következők meg corrigálva voltak, úgy hogy folytatását be nem szüntethettem. Természetesen forgalomba is került, már csak azért is, mert a nyomdaköltségek a sorok ritkíttatása, a jegyzetekben és szövegben tett változtatások, a Név- és tárgymutató hozzácsatolása miatt annyira felszaporodtak, hogy azon feltételek mellett, a melyek alatt a különkiadás bizományban van, csak az összes példányok elfogyása esetén fedeződnének. Nem mentségül, hanem csupán felvilágosításul írom ezt azon vádra, hogy én a társulat megkárosításával árulom a példányokat, mert a t. czikkíró tévedésben van a különlenyomatok természetére vonatkozólag. A szerzőnek ugyanis, ha joga van arra (a mi kétségtelen), hogy czikkéből külöulenyomatot készíttessen, joga van annak könyvárusi forgalombahozatalára is, a mint azt a mindennapi gyakorlat kétségtelenül bizonyítja. Azt is tudja mindenki, hogy ez nem nyerészkedésből, hanem a költségek részben való fedezése czéljából történik, mert a különlenyomatra így is rámegy a honoiárium tekintélyes része. Általában könyvárusi forgalomba csak azon kíilönlenyomatok nem kerülnek, a melyekkel az illető folyóirat (rendesen 25 pl.) saját költségén kedveskedik a szerzőknek. Más kérdés, vájjon jelezni kell-e, hogy az illető mű különlenyomat ? Tudtommal nincs erre szabály, de ha volna is, szóban forgó munkám a minden lapon tett változtatások s az index hozzáadása által elveszítette különlenyomat jellegét. Nem csekély elégtételemül szolgál azonban, hogy ha szokás is a különlenyomat jelzése, kimutathatom húsz éves, majdnem szakadatlan gyakorlatát, hogy az elmarad. Elkövette ezt a mult évben is — a miről tudomásom van —- társulatunk két tagja ; tehát az egész ügy csak annyiban bír az újság ingerével, hogy szóvá is teszik. Ue hogy miért épen velem szemben, fel nem foghatom ; mert világos, hogy nem akartam az olvasó közönséget megtéveszteni, ugyanazon czím alatt jelenvén meg értekezésem a Századokban és külön is ; és hogy a társulatnak sem akarhattam praejudikálni, vagy világosabban, hogy ez nem üzleti fogás, az bizonyítja, hogy a boldogult Radvánszky nálam őrzött levele szerint az egész kiadást eredetileg nem én terveztem, nem én készíttettem. Ennek nagyobb bizonyságául kész