Századok – 1906

Történeti irodalom - Vadnay Károly: Irodalmi emlékek. Ism. Váczy János 61

61 TÖRTÉNETI IRODALOM. levéltárai s más köz- és magánlevéltárak tartalmaznak. A második kötet is sajtó alatt van már s Gergely Sámuel neve kezeskedik róla, hogy a család, a M. Tud. Akadémia és a M. Történelmi Társulat a legjobb kezekbe tették le a hatalmas vállalat sorsát. MÁRKI SÁNDOR. Irodalmi emlékek. Irta Vadnay Károly. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Budapest, 1905. Franklin-társ. kny. 8-r. 598 1. Vadnay Károly emlékbeszédeit és emlékezéseit gyűjtötte össze e kötetben a Kisfaludy-társaság. Ez emlékbeszédek és emlékezések nagyobb részét épen az említett társaság vagy a M. Tud. Akadémia közülésein olvasta fel a szerző, a ki jó félszázadra terjedő irodalmi pályáján sok becses adatot jegyezgetett fel naplójába, s írók és államférfiak nyilvános vagy magán életének nem egy olyan körülményét is megörökítette, a mely a hivatásos emlékíró figyelmét is könnyen elkerülhette volna. A Kisfaludy-társaság mindenesetre igen hasznos szolgálatot tett irodalmunk és közműveltségünk történetének e kiadással. A kötetben összegyűjtött beszédek és emlékezések nem mind egyenlő értékűek. Amazok kidolgozottabbak, az illető írónak egész pályáját felölelik s az alkalomhoz képest ünnepélyesebb hangúak is; emezek között van egypár, a melyet sietős toll vetett papirra, de általában ez is mind magán viseli Vadnay művelt ízlésének feltűnőbb sajátságait; csakhogy ezek az emlékezések az illető férfiúnak nem egész pályáját, hanem csak egy-egy kiválóbb vagy kevésbbé ismert mozzanatát örökítik meg s így természetesen könnyed előadásnak, nem igazi emlékiratok s legalább az értékesebbek nem puszta tárczaszerű elbeszélések. De még a legcsekélyebb becsűek is — pl. Az első füzet, Petőfi, A kassai taps, A luxemburgi nagyherczegről — őriznek egy-egy ismeretlen vagy kevésbbé ismert oly adatot, mely irodalmunk s egész közéletünk fejlődésének részletes vizsgálóját idővel annál inkább érdekelni fogja, minél kevesebb hasonlóan hiteles adatra talál. Vadnay kora ifjúságától hozzá szokott a maga írói élményeinek följegyzéséhez. Mintegy készült az emlékírásokra. Számított arra. hogy a szabadságharcz utáni idők történetét az utódok nemcsak a rémuralom kegyetlenségeiből fogják megrajzolni, hanem az íróknak a nemzeti élet megmentésére önfeláldozólag teljesített csöndes, de annál hathatósabb munkájából is. Tudta, hogy a mint följegyzéseire