Századok – 1906

Történeti irodalom - Schulte; Aloys: Die Fugger in Rom. 1495–1523. Ism. D. S. 655

«657 TÖRTÉNETI . IRODALOM. kezükben legyen. Hogy ezt elérjék, az általuk közvetített búcsúk jövedelmének nem harmadát, hanem felét kötötték le a pápai kamarának. Ezzel azután czéljukat el is érték; a legtöbb búcsút az ő közvetítésökkel hirdették ki, a németországiakat úgyszólván mind. Pedig Németország volt a búcsú legfontosabb területe. Magyarországnak és Lengyelországnak szüksége volt a pénzre a török és az orosz ellen. Itt a búcsú a hitetlenek ellen szólt s tulajdonkép egyházi úton behajtott hadi adó volt. Franczia- és Angolország már oly erős szervezetűek, hogy fejedelmeik a búcsú ellen foglalnak állást. Spanyolországban pedig egy kiváló, erélyes főpap, Ximenes az, a ki ellenzi erkölcsi szempontból, mert a búcsú az egyházi fegyelmet túlzott enyheségével lazítja, és pénzügyi szempontból, mert sok nemes érczet von el az országtól. Ily viszonyok mellett a búcsú igazi területe Közép-Európa volt. Ezen a területen pedig a Fuggerek uralkodtak. Az igaz, hogy itt is voltak a búcsúnak ellenzői, főleg a fejedelmek, a kik nem szívesen látták a pénz kivándorlását, de minthogy nekik is részt biztosítottak a jövedelemből, aggályaikat könnyen el lehetett hallgattatni. A Fuggerek annál inkább rajta voltak újabb és újabb búcsúk engedélyezésén, mivel ezen az úton a curia, a főpapok, sőt világi fejedelmek tartozásaihoz is hozzájuthattak. Mert nemcsak a főpapok szorultak rá a bankárokra illetményeik lefizetésénél, hanem maga a curia is sokszor kénytelen volt élni hitelükkel. Korábban az ily hitelekkel szemben a curia a hitelezőket a communia servitiákra utalta. így utalták a Fuggereket a II. Julius pápa megválasztása előtt fennálló 4350 ducatus adósság törlesztésére a Magyarországból befolyó communia servitiákra is. Később azonban a búcsúpénzek még alkalmasabbak voltak erre, s így többek közt 1512 márcz. 26-án II. Julius pápa 2819 ducatus erejéig a Magyarországon, Lengyelországban és Sziléziában hirdetett búcsú egy harmadára utalta őket. Minthogy a Fuggerek üzlete most már leginkább a búcsúval forrott egybe, Schulte össze is állítja a tárgyalt esztendők nevezetesebb, különösen Németországra szóló búcsúit. Maga sem emel jogot arra, hogy az általa összeállított sorozatot teljesnek tekintsék, de így is rendkívül tanulságos anyagot nyújt. X. Leo pontiticatusának búcsúit tárgyalva érkezik el azután a Brandenburgi Albrechtnek engedélyezett búcsúhoz. Ennek történetét itt bővebben ismertetni nem akarom. Brandenburgi Albrechtnek a mainzi érseki székre történt emelése