Századok – 1906

Történeti irodalom - Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Ism. Dőry Ferencz 643

«654 TÖRTÉNETI . IRODALOM. hogy ha idegen országban megyen az kirali vár vini, pinz nelköl nem tartoznak ell menni. Az kirali zeméljén kivul semmi ur mellé fel ülni nem tartoznak pénz nélkül. Ebből a közlésből azt hihetné az olvasó, hogy mind ezt megtalálja az oklevél hátán, régi — talán középkori — írással, valójában pedig ott csak a következő magyar megjegyzések láthatók XVIJ-ik századi kézzel írva: Az Magiarorzaghi nemesseknek Erdelieknek, es zaz nemesseknek sok haznos uolna ebben. hogy az nemessegre ne zallianak itt megh esküt András kirali hogy ha idegen orzagban megien az kirali var úini, pénz nelköl nem tartoznak ell menni. Az kirali zemelie kiúöl semmi ur melle fel ülni nem tartoznak pénz nélkül. Az András kiraliera eskuznek Jiizen most is. A közlemény első magyar sora (Bonifatius stb.) nincs meg az oklevél hátán; e helyett azonban ott találjuk egész terjedelmében egykorú kézírással lemásolva VIII. Bonifácz pápának Super cathedram preminencie (így) pastoralis kezdetű bulláját, melyben a parochialis egyházak papjai s a Domonkos-és Ferencz-rendiek között a predicatiók tartása, gyóntatás és temetés miatt támadt egyenetlenkedések ügyében intézkedik, s melynek kelte, helyesen feloldva a rövidítési jeleket: Datum Laterani, XII. Kalendas Marcii, pontificatus nostri anno sexto (1300). Ezen sor : Bonifatius a predicator és Minor havatokról, nem egyéb, mint Marczali szabatos regestája. Ez tehát az »a lehető legnagyobb hűség«, melyre a szerkesztő az Előszó szerint szöveg dolgában törekedett ? ! Összehasonlítva Marczali törvényszövegeit a jó öreg Kovachichnak — bár szintén nem kifogástalan — editiójával, s figyelembe véve a palaeographiának száz év alatti haladását, talán nem alaptalan az a kérdés, vájjon szabad-e törvényeket Magyarországon a XX-ik század elején egyáltalán így kiadni ? s szabad-e különösen oly munkában, melyet a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter megbízásából a budapesti tudományegyetem magyar történelmi tanszékének nyilvános rendes tanára elsősorban épen tanítványai számára szerkesztett, kik a mesterük iránti bizalomnál fogva gyanutlanül fogadják el a rossz szövegeket, s azokat idézetek alakjában esetleg tovább is terjesztik? Olvasóinkra bízzuk a választ.