Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

614 SZENTPÉTERY IMiíE. meg a bírált eseményben vagy személyben, vagyis hogy ebből a szempontból mi az illető tény jelentősége. Ha mármost volnának olyan általános érvényű, mindenkitől elfogadott szempontok, melyekhez a tényeket mérlietnők, s ha volna egy olyan mód, a melylyel — mint Grotenfelt mondja 1) — quantitative megmérhetuők, hogy melyek a lényeges tények, akkor nem volna szükség subjektiv felfogásra, mert az ekként nyert eredmények objektiv bizonyossággal bírnának. Ámde ilyen mód s ilyen absolut bizonyosságú mérték nincs. Említettük már azokat a kisérleteket, melyek a történelmi tények lényeges vagy lényegtelen voltának meghatározására irányulnak; ilyen pl. Meyer E. meghatározása, hogy mely események fontosak a történelemben s mi mutatja jelentőségük fokát. Mindezen kísérletek azonban távolról sem egyetemes érvényűek, hanem csupán csak kísérletek. így hát a végső forum mégis csak a subjektiv felfogás marad, mely pedig, mint láttuk, sok veszélyt rejt magában a történelemre nézve. Ezért iparkodik számos történetíró és történetphilosophus arra, hogy ha már a subjektivitás a történelemből teljesen ki nem küszöbölhető, legalább oly módot találjunk, melylyel . annak veszélyeit csökkentsük és a subjektivitás nyilvánulását is a lehető legszűkebb határok közé zárjuk. Ezeknek a többkevesebb siker reményével kecsegtető módszereknek némelyikét akarjuk pár szóval ismertetni. A legáltalánosabb természetű, de egyszersmind a legtalpraesettebb is az a mód, melyet Bernheim ajánl.2) 0 t. i. azt mondja, hogy ha már a subjektiv elemek semmiképen sem zárhatók ki a történelmi kutatásból, a legelső és legfontosabb követelmény az, hogy a kutató maya legyen tisztában a saját álláspontjával. Kétségtelen, hogy a subjektiv felfogás akkor legveszedelmesebb, lia a kutató nem tudja, hogy az, a mit ő absolut igazságnak tart, nem egyéb mint az ő saját felfogása. Ilyenkor történik, hogy az író az ellenkező véleményeket, mint — meggyőződése szerint — az igazsággal ellenkezőket, ') Id. m. 128. l. ") Id. m. 708. 1.