Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

610 SZENTPÉTERY IMIÍE. ethika, politika és Patriotismus szempontjából minden embernek, minden történetírónak megvan a maga felfogása, úgy ezen szempontok összességéből a történeti események összességére, az emberiség történetének egész folyamatára nézve is kialakul valami általános világnézet. Hogy mi az emberi élet czélja, mi az a végső eredmény, melyet az emberiség elérni i »hajt ; van-e egyáltalában ilyen végső ezél, mely felé közeledve az emberiség történelme fejlődést mutat? — ez a kérdés már nagyon sok philosophust foglalkoztatott és sokféle philosophiai rendszernek vetette meg alapját. De nem kell azért philosophusoknak lennünk, liogy erre vonatkozólag saját felfogásunk lehessen. Mindenkinek megvan e tekintetben a maga külön philosophiája, ha felfogásának nincs is talán tudatában. Valami primitiv világnézet nélkül a legegyszerűbb ember sem lehet el, annál kevésbbé a történetíró. Egész gondolkozásunk, az egyes esetekben nyilvánított véleményünk voltakép nem egyéb, mint világnézetünknek tudatos vagy öntudatlan nyilatkozása. Azért, mikor Bemlieim erre vonatkozólag azt mondja, hogy egész történeti felfogásunk végső eredményben világfelfogásunktól függ, méltán teszi hozzá, hogy ez egész teljességében az emberi természetből folyik, s nagyon tévednek azok, kik ebben a történettudománynak hiányos voltát akarják látni. A történelmi subjektivitás elemeinek vizsgálata elején megkülönböztetést tettünk subjektivitás és tendentia között. A subjektiv tényezők elemzésénél mindig szem előtt tartottuk, hogy ha a történetíró objektivitásra törekszik, a tudomány természetéből és az emberi természetből folyólag milyen akadályokkal találkozik törekvésének megvalósításában. Más szóval, a vizsgált subjektiv elemek a történettudomány természetéből folynak s ezért a historikusnak a legtöbb esetben nincs is módjában ezen tényezők kikerülése. Másfelől azt is láttuk, hogy mindezen tényezők, mint a történettudomány módszerével összefüggő elemek, ha csorbítják is az objektivitást, a tudományra nézve általában veszélytelenek addig, míg a tények valóságát meg nem másítják. Ebből következik már') Id. m. 705 és köv. 11.