Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

542 erdélyi alajos. scálnak elébbi fejedelemnek Nagyságoddal és a nemes országgal interveniált contractusoknak, az ország statutuminak violatiói és e hazának romlására nézendő mind maga, mind némely hozzátartozóknak illetlen cselekedetek, magok viselései, és ártalmas dolgokra kifakadott derék és hiteles emberek előtt lett szavai, imide-amoda való collusiói«, főleg, hogy az ország uniójára Kemény megválasztásakor »studio meg nem esküdt.« Csupa általánosságok tehát concretum nélkül, de Keménytől eredve, kiméletlen fegyveres erőszakával szemben ki merte volna hitelüket kétségbe vonni ? így terrorizálva mondják ki tehát az Ítéletet, mely szerint »annakokáért Nagyságod (t. i. Kemény) mindezekben procedáltasson az articulusok és maga contractusi szerént ellene, és medio tempore oly provisióval lévén elébbi fejedelem ő Nagysága személyére, hogy mégis több veszedelem és romlás országúi bennünket ne kövessen miatta, hogy ha penig ö Nagysága személyének alkalmatosságával az hazára veszedelmet látna jöni, ö Nagysága procedálhasson a maga obiigatoriája szer ént, mely előnkben in specie producál tátott.« (XÁ7II. art,)1

) Ez nagy fordulat volt a rendeknek alig pár hónappal előbb hangoztatott hálálkodása után. Ám ez kellett Keménynek, hogy vérszomja a Barcsay család ellen még vakmerőbbé legyen. Május 5-én erősítette meg a törvényeket s már,másnap a két Barcsayt, bár vadászvendégei voltak, elfogatta. Ákost Görgénybe kisértette vissza szorosabb őrizet alá, Andrást pedig Fogaras föladásakor nyert hitlevele daczára lánczra verve küldte Fogarasba, hol már tíz nap múlva állítólagos fondorlatai miatt a város piaczán fölakasztatta. Barcsay Ákossal még nem mert végezni. Ha mástól nem, a közvéleménytől, úgy látszik, még mindig tarthatott. Azzal azonban már tisztában volt, hogy Barcsaynak a török megérkeztét nem szabad megérnie. Ali hitegetéseivel szemben, kihez Kemény Kálnokyt küldte egyezkedés végett, a nagyvezér megüzente, hogy ha az ő fejedelme nem maradhatott, a tatár khán »csirákjának« maradását nem tűrheti Erdély trónján. Kemény a veszedelem megelőzésére lázas tevékenységhez fogott. Sietve nyitotta meg a kivánt várakat Lipót német csapatai előtt és jun. 2-ikára Meggyesre országgyűlést hívott össze, melynek egyik tárgyául tűzte ki, hogy mit tegyenek, ha a bejövő török újra Barcsayt akarja behelyezni ? S ehez ravaszúl a töröknek következő kívánságait terjeszti elő : 1. Kemény hagyja el Erdélyt, míg az új fejedelmet ') Erd. orszgy. eml. XII. 496—506.