Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

I barcsay ákos fejedelemsége. 535 épen nem törődött Erdély ügyeivel. A Rákóczy-pártiak uruk halála után mégis benne látták természetes vezérüket. Az adózástól rettegő székelyek és a nádor biztatása mellett a segesvári határozatok csak ürügyül szolgálhattak a betörésre s Kemény csak azt várta, hogy Ali vezér téli szállásra vonuljon Temesvárra. Nov. 20-án Erdély tala.ja már elég érett volt Kemény fogadására, ki manifestumában Barcsayt vádolta, hogy mint árulóval bánt vele s ezért nem lehetett mindeddig a rendek szolgálatára. Nagy sereggel most csak azért jön, mert Barcsay idegen nemzettel fenyegette meg ; gyülekezzenek tehát a haza megmentésére.1) Az érzelmes Barcsaynak e zord időben kétségkívül kár volt megnősülnie. Bethlen János adatai szerint, mint láttuk, szinte magánkívül volt. midőn Szebenben első nejének betegségéről értesült. Most pedig a tizenhatéves menyecske miatt mintha a honfiúi aggodalom egészen kiköltözött volna Barcsay görgényi várpalotájából, mintha a »hazafi« Barcsay a mézes hetekben egészen megfeledkezett volna hazájáról. Kemény manifestumáról is csak nov. 26-án, Tisza István kővári kapitány gyorspostájától értesült. Még az nap fölkelésre hívta a rendeket, de elkésett. Kemény hadai már elborították az országot s lehetetlenné tették a tábori gyülekezést. Erdély fejedelme ismét egy harmadrendű vár foglya lett, honnan minden összeköttetése lehetetlenné vált Kemény megszálló hadai miatt. Kemény kardján a bosszú lihegett. Ám Barcsay Gáspár rá is szolgált kegyetlenségeivel e hosszura, de semmivel sem menthető Lázár György meggyilkolása, kinek Barcsay Ákos mellett legtöbb érdeme volt, hogy a Rákóczy okozta vészes bonyodalomból a haza megmentése oly szépen indult a békés megoldás felé. Bizonyára nem jár különben Barcsay másik két nagy embere, Bethlen János és Haller Gábor sem, ha nem sietnek Keménynek térítvényt adni; nem Barcsay másik testvére András és talán maga a fejedelem sem, ha Kemény hadainak első dühe elől Eogaras, illetőleg Görgény várába nem zárkóznak. Pogarast Kemény fia Simon veszi ostrom alá, Görgényt maga Kemény János szorongatja. Kemény a töröktől tartott, Barcsay őrei csekély számában nem bizakodhatott, mindketten hajoltak tehát a békés kiegyezésre. Görgényszentimrénél decz. 11-én történt meg a találkozás. Barcsay a rendeknek írásbeli felhatalmazást küldött a fejedelem-választásra, ha a múltért senkit felelősségre nem vonnak s családja méltó ellátásáról gondoskodnak. Keménynek •) Tört. Tár, VII. 155—158.