Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

504 erdélyi alajos. sáról s a neki alárendelt bihari hajdukapitányok és hadnagyok sürgős behívásáról.1) Közben egyre fenyegetőbb hírek érkeznek. A kapucsi pasa már kiadta a végeknek a készenléti parancsot, a nagyvezér számára hidat vernek a Dunán s a marosi hajókat a törökök Lippánál lefoglalják. Minthogy másfelől Mikes Mihály kővári ellenségeskedése a bizottság sérthetetlenségét is fenyegette, Barcsay márcz. 30-án utoljára szólítja fel Lázárt a tárgyalások abbahagyására, mert ha a török meggyőződik róla, hogy csakugyan egyezkedik Rákóczyval, nemcsak Várad és a Partium, de Erdély is elpusztul.3) Rákóczy ugyan ez nap belátta helyzete tarthatatlanságát s Váradról lemondott. Barcsay az örömhírt azonnal tudatja a török végekkel, hogy a jó szomszédság helyreálljon. A vár körüli sürgős teendőket Lázárra ruházza, meghagyván, hogy az őrségből az ingatagokat még hűségesküre se bocsássa, ő majd küld helyükbe Szamosujvárról elég katonát, köztük németeket is. Porkolábságra (várnagy) Tisza Istvánt rendeli.3) De Várad átadásával, bár a régi erdélyi fejedelemség helyreállott, Rákóczy ereje még korántsem volt megtörve. Szatmár és Szabolcs vármegyékben még mindig elég nagy terület kínálkozott táborhelyűi, s anyjától kezelt magyar birtokai, anyjának és nejének lehetőségig biztosított erdélyi javadalmai elég kincset szolgáltattak a hadviseléshez. A bécsi udvar pedig nem sietett a linczi békéből folyó jogait érvényesíteni, sőt végső kísérletül Rákóczy érdekében még egy követséget menesztett IV. Mohamed szultánhoz, mert a két vármegye elvétele Barcsay fejedelemségének s vele a török Erdély fölötti szabad rendelkező jogának elismerése lett volna. Csak a követség sikertelensége esetén voltak Bécsben erre is elszánva, mert Buday Zsigmond »az ott fen lévő rendektől úgy értette, ha török részről keménykednek, az két vármegyét (Szabolcsot és Szatmárt) kezihez venné ő felsége.«4) Barcsay egyelőre meg lehetett elégedve az eredménynyel. Erdély területi épsége a török kívánsága szerint helyre volt állítva. Kérdés, vájjon a porta visszatér-e az előbbi méltányos jogalapra, avagy ragaszkodik a másik nem kisebb, sőt szinte lehetetlen kivánságához, az óriási hadi sarcz lefizetéséhez, s ha igen, mily része van ebben Rákóczy személyének? Postelnik Miklós moldvai »szerdár« márcz. 31-iki levelében Barcsayt, a »tekéntetes és fényességes királyt« úgy értesíti, hogy a ') Erd. orszgy. eml. XII. 228. •) Erd. orszgy. eml. XII. 229. 230. s) Erd. orszgy. eml. XII. 231. 232. ') Szalay, V. 37.