Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

I BARCSAY ÁKOS FEJEDELEMSÉGE. 501 elűzik s Gregoriast ültetik helyébe. Hasszán bukásán kívül a velenczeiek is békét kötöttek Kandiára nézve. Karacson a fejedelmi postás pedig kileste a nagyvezérnél a főrendek beszélgetését, kik már a Rákóczyval való egyetértéssel gyanúsítják Barcsayékat, mert bár Várad hódolásáért kezességet vállaltak, semmi sem lett belőle. A veszedelem közeledésének híre határozott föllépést követelt. A további huza-vona csak veszélyezteti Várad helyzetét. Az átadásnak vagy azonnal kell történnie, hogy még a török megérkezése előtt fölszerelhessék, mert a török a kései átadásban bizonyára cselt látna s így nem hinné eléggé biztosítva Váradot Barcsay kezén török őrség nélkül; vagy ha e kései átadásnál nagyobb biztosságot nyújtana Váradnak Rákóczy, akkor ám maradjon az ő kezén, annál inkább, mert Barcsayt már is azzal gyanúsítják, hogy Váradot a török kezére akarja játszani. Midőn tehát a rendek Barcsay indítványára Gyulaynak, Mikesnek és Kövérnek is megküldték a kegyelmet s Rákóczy még sem engedett, legfőbb feladatuknak, Várad átadásának teljesítése nélkül oszoltak fel, de előbb Barcsay ajánlatára az utolsó ülésből (márcz. 26.) magyar és latin-nyelvű protestatiót intéztek az érsekhez, a nádorhoz, valamint az idősb fejedelemasszonyhoz, melyben kifejezik, hogy bár a Gondviselés királyaik alól idegen nemzet alá rendelte őket, mégis tudván azt, hogy »egy nemzet s a magyar birodalomnak nem kicsiny része vagyunk«, kötelességük az egész magyar nemzetet előre serkenteni, hogy Magyarországnak Erdély veszedelmével járó végromlását még idejében megakadályozzák. A felelősséget Bákóczyra hárítják, ki Szatmár és Szabolcs vármegyékre támaszkodva még mindig ellenszegül a török parancsnak. Félő, hogy Várad elvész, ha Rákóczy később át is engedné, sőt úgy lehet, hogy a török parancsra ők is kénytelenek lesznek ellene felülni, a miért minden vád ellen előre protestálnak az egész keresztyén világ előtt.1) Az országgyűlés zajos ülései alatt tizenkét törvényczikket alkotott. Legfontosabbak, de egyszersmind a legszomorúbbak köztük azok, melyek az ország gazdasági állapotára, a sarcz behajtása és az adó kivetése módjára vetnek világot. (III—VI. és IX. XII. art.) A török levelek Barcsayt a summa mielőbbi beküldésére figyelmeztették. De a summa behajtása az ország elpusztulása, a jobbágyok kihurczolása vagy kiszökése s az ') Erd. orszgy. eml. XII. 217. Szalárdi 431. 1. szerint a rendek már ekkor ajánlották Szatmár és Szabolcs elvételét, különben ez a magyarországi rész is elpusztúl.