Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

498 ERDÉLYI ALAJOS. engednek. S ha Rákóczynak volt székely követsége, a rendeket még szilárdabbá tehette határozataikban két újonan érkezett levél. Az egyikben a nagyvezér Barcsayt a két vajdával együtt újra Rákóczy üldözésére szólítja föl; a másikban Szilvássy Bálint kapitiha tesz jelentést, ki előtt a nagyvezér így nyilatkozott: »Ha én meghalok is, leszen fővezér, ha a császár meghal is, vagyon öcscse, a lesz a császár, de soha Rákóczynak, se nemzetségének kegyelme nem adatik.« Egyrészt tehát Rákóczy a jövőre nézve sem lehetett többé félelmetes, másrészt kitűnt, hogy engedményekben máris a túlságig mentek. Barcsayban megvolt az előzékenység a megtért Rákóczy-pártiakkal szemben : Petkyt főudvarmesterré, Bánffyt fejedelmi követté. Ebenit tanácsossá és helyettes elnökké, majd váradi alkapitánynyá nevezte ki; de Mikes Mihályt, ki a rendek meghívása, biztosító levele daczára is Ecsedbe szökött, nem kis mértékben növelve egyenetlenségök hírét a török előtt, továbbá Gyulayt, Rákóczy főintrikusát, kinek fiaival a rendek még kíméletesen bánnak, végre Kövér Gábort, ki állami pénz sikkasztásával volt vádolva, visszafogadni annyit tett volna, mint új polgárháború üszkét szítani.1) Rákóczy az ismét hozzá küldött Lázár értesítése szerint nem enged. Barcsay ekkor bátor föllépéssel akart Rákóczyra hatást gyakorolni. Márcz. 11-én Petky főudvarmester által leüzen a rendeknek : »Az mi kegyelmes urunk az országgal szembe akar lenni, azért valaki nem választott ember avagy regálissal nem hivatalos, itt benn ne maradjon, hanem menjen ki.« A szolgák távozása után megjelent Barcsay s felolvasta Lázárhoz czímzett válaszát, hogy nyert megbízásából »körömfeketényit« se engedjen; Mikes, Kövér és Gyulay privát ügye miatt Rákóczy az államot ne veszélyeztesse ; a marosvásárhelyi végzésektől pedig, mivel csak a török ámítására hozták, ne féltse híveit ; ő már az idegen hadakat is elbocsátotta, s hiszi, hogy míg ő él, Erdély nem szenved a töröktől, sőt Rákóczy engedékenysége esetén Lúgost és Karánsebest is visszanyerhetik; az idecsi adományozásra nézve pedig megjegyzi, hogy Sárpataky szükségben pénzt adott az országnak, míg Rákóczy a summafizetést is megtagadta jószágaitól, melyekhez idegen létére semmivel sem volt több jogczíme, mint Sárpatakynak az idecsihez.2) Ehez mellékeli még a portai levelek másolatát. ') Erd. orszgy. eml. XII. 203. 2) Erd. orszgy. eml. XII. 203. A Frank napló (u. o. 174. 1.) ezt egyenesen Rákóczyhoz intézve adja elő, megtoldva oly ajánlattal, hogy ha nem ismeri el az idegen birtok jogczimét, úgy ő is mondjon le erdélyi jószágairól és vonnljon vissza Magyarországba.